Századok – 1973

Krónika - Nemzetközi kultúrtörténeti symposium Mariborban (1973. július 2–7.) (Ruzsás Lajos) 551/II

552 KRÓNIKA amely persze csak ott ment végbe, ahol az a földesurak előnyeit szolgálta. Az új földesúri politika abban is megnyilvánult, hogy a földesurak új vámokat vezettek be, új vámhelyeket állítottak fel, amivel jobbágyaik bor- és sertéskereskedését megnehezítették, illetve annak hasznát részben elvették. A horvát jobbágyok ekkor jelentékeny árutermelést folytattak, amit mutat, hogy nőtt Horvátországban a mezővárosok száma. Minden uradalomban találunk legalább egy mezővárost, ahol a parasztok áruikat pénzzé tették. A termónyszolgáltatások fokozott követelésében az alsó-stubicai uradalom járt élen, ezért 1573-ban innen indult ki Gubec vezetése alatt a horvát jobbágyoknak az a lázadása, amely gyorsan átterjedt Krajna szlovén jobbágyaira. E lázadás a feudalizmus megdöntését tűzte ki célul. A XVI. századi parasztmozgalmak azonban nemcsak a rekommutáció, a földesúri árukereskedelem és árutermelés miatt robbantak ki. E tény világlott ki Pferschy Gerhard (Grác) A stájer parasztfölkelések problematikájához címen tartott előadásából. Ugyanis nem csupán arról volt szó, hogy a szlovén és horvát parasztok gazdasági helyzete fordult a XVI. század második felében rosszra. A stájer parasztmozgalmak mutatják, hogy a tiroli és a salzburgi parasztmozgalmakhoz hasonlóan közrejátszott még itt egy társadalmi ok is. A parasztok attól tartottak, hogy a földesurak örökös jobbágysorba szorítják le őket azzal, hogy kényük-kedvük szerint alakítják szolgáltatási kötelezettségeiket. A lutheri reformáció gonsolataiból merített érvekkel küzdöttek ez ellen. Olyan öntudattal léptek fel, mint akik nem tekintik magukat földesuraik alattvalóinak, hanem tárgyaló feleknek. A gazdasági ok a stájer parasztmozgalomban súlyos társadalmi okkal kapcsolódott össze, ezért terjedt rendkívüli gyorsasággal. Koropec Joze (Maribor) Az 1635. évi szlovén parasztfölkelésről szóló előadásában kifejtette, hogy a XVII. században tovább folytatódtak a parasztmozgalmak e térségben. Szlovéniában a XVII. században kiterjedt a majorsági gazdálkodás. Vele megnövekedett a jobbágyok robotja és terményszolgáltatása, jogi helyzete pedig megromlott. Bajaikat tetézték a török háborúk, illetve az azok nyomán nehezedő hadiadók. Ez az általános nyomasztó helyzet robbantotta ki az 1635. évi szlovén parasztlázadást. Nemcsak jobbágyok vettek benne részt, hanem csatlakoztak hozzájuk a mezővárosok polgárai is. Programjuk a feudalizmus teljes eltörlésére irányult. Az 1573-as parasztlázadáshoz hasonlóan ez a felkelés is nagy területre terjedt ki, bár szervezve nem volt. Buza János (Budapest) A parasztság helyzete és harcai a Dunántúlon a XVII. században című előadásában kifejtette, hogy Magyarország nyugati részén, a Dunántúlon sem volt ekkor nyugalom. A XVI. század végén kirobbant „hosszú háború" tönkretette a Dunántúl jobbágyait. Mégpedig mind a töröktől megszállott területen, mind pedig a királyi Magyarország területén. Amikor a háborút 1608-ban befejezte a zsitvatoroki béke, ennek nyomán egyszerre némi emelkedés mutatkozott a népességben, mert a török és a magyar földesurak igyekeztek birtokaikat benépesíteni. A termelés növekedett a szántóföldi gazdálkodásban, gyarapodott az állatállomány, és így fellendült az árutermelés. Ugyanakkor azonban a magyar földesurak tovább építették allodiumaikat, és ezért növelték a robotot. A másik oldalon viszont a török földesurak emelték a nekik járó terményszolgáltatásokat. A török területen még növelte a jobbágyok terhét az állandó pénzromlás, amit a török földesurak a pénzszolgáltatások növelésére használtak fel. A jobbágyok a nehezedő terhekkel szemben csak egyénileg tudtak védekezni: nemességet szereztek, földesúri katonának, hajdúnak álltak be, vagy pedig más földesúrhoz szöktek. Nyílt ellenállás az ország erős katonai megszállása miatt nem bontakozhatott ki, illetve az nagyméretűvé nem válhatott. A XVII. század ilyen kisebb méretű parasztmozgalmaira mutatott rá Kropf Budolf (Linz) előadásában, amelyet Parasztmozgolódások a burgenlandi térségben a XV. századtól a XIX. századig címen tartott. 1642-ben és 1651-ben került sor parasztmozgalomra