Századok – 1973
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: A Volksbund utolsó éve és a magyar nemzetiségpolitika (1944. március 19.–1945. április 4.) 25/I
A VOLKSBUND TJTOLSÓ ÉVE . 47 érdemes ezért a kis számért a helyzetet élére állítani, s biztosíthat arról, hogy ha ebben a vonatkozásban közös megértéssel sikerül megoldásra jutnunk, akkor minden más vonalon még intenzívebb lesz az együttműködésünk." Az e kérdés fölötti vitatkozás során Haller lényegében asszimilációs törekvést tulajdonított Szálasiéknak, hangsúlyozva, hogy mindig is ez volt az, ami német részről averziót keltett a magyarok iránt. Ezzel szemben Kemény azt hangoztatta, hogy a hungarista felfogás elveti az erőszakos asszimilációt, de elfogadja a lelki asszimiláció tényét ; elősegíti a népi disszimilációt, s ugyanakkor a disszimilált népeket integrálni akarja a felépítendő hungarista birodalom népközösségi szervezetében. Hivatkozott a Nyilaskeresztes Párt 1940. évi nemzetiségi törvényjavaslatára,55 mint annak bizonyságára, hogy a párt súlyos áldozatok árán is kész volt síkra szállni a népi disszimilációért. A Basch-sal együttműködésben kidolgozott törvényjavaslatnak5 6 a magyarországi német népcsoport anélkül lett haszonélvezőjévé, hogy e fontos kezdeményezésért a pártnak később különösebben hálás lett volna, ellenkezőleg, állandóan igényt támasztott azokra a lelkileg a magyarsághoz asszimilálódott német származásúakra, akik a nemzetiszocializmus magyar válfajának kialakításáért és győzelméért harcolva, a Nyilaskeresztes Pártba tömörültek. Kemény hosszasan fejtegette, hogy az 1940. évi bécsi német kisebbségi egyezményt a párt kénytelen volt ugyan tudomásul venni, de nem tudott vele egyetérteni, mert nem a magyar (nyilas) kezdeményezés alapján, hanem német kényszer súlya alatt keletkezett, s anélkül valósította meg a német népcsoport cüsszimilációját, hogy egyúttal megfelelő integrációjáról gondoskodott volna: '„most nincs a Volksbundnak a magyar állammal szoros kapcsolata, csak a némettel", — „nem úgy, mint azt mi a hungarista államfelépítésben elképzeljük". Haller ezzel kapcsolatos kérdéseire kifejtette: „minálunk a nemzetiségek közjogi-jogi alanyok, közjogi testületben szervezkednek, akár az egyházak, népi közösségeikben népi életmódjuk szerint szervezik az életüket, de bekapcsolódnak a hungarista élet munkaütemébe, s legfelső fokon képviselik magukat az országvezetésben. Ezt ma úgy terveztük megoldani, hogy népcsoportokat szervezünk pártunk keretében, a nyilaskeresztes párt jelvénynek a népi színek szerinti kitűzésével. Akik a hungarista harcot közülük vigigharcolták, abból lennének a hungarista államszerkezeten belül a népcsoport felelős vezetői". Rámutatott, hogy míg a Pálffy —Baky-féle Magyar Nemzetiszocialista Párt kizárólag a magyar nép nemzetiszocialista szervezését tekinti feladatának, Szálasi Nyilaskeresztes Pártja a magyar nemzet egészének beleértve a nemzetiségi népcsoportokat — szervezője. Ebből az következik, hogy pl. az a német származású nemzetiszocialista, aki magát a magyar nemzethez tartozónak vallja, a Nyilaskeresztes Pártban találja meg a helyét, míg Bäsch tábora a magukat németnek valló nemzetiszocialistáké. Ezen a ponton a vita elmérgesedett. Míg eddig többnyire német részről vitatták el a magyar sovinisztának tekintett Szálasitól mozgalmának nemzetiszocialista voltát, most Kemény állította azt, hogy „a Volksbund nem világnézeti szervezet". Feljegyzése szerint teljes nyilas öntudattal kijelentette, hogy „a nemzetiszocialista harcot Magyarországon mi vívtuk meg, s a Volksbund 1944. március 19-ig nem volt világnézeti mozgalom és szervezet, hanem 55 Tilkovszky Lóránt : A nyilasok törvényjavaslata a nemzetiségi kérdés rendezésére. Századok. 1965. évf. 6. sz. 1247—1258. 1. 56 Vö. Vágó Pál: Nyílt levél C. A. Macartney professzor úrhoz. Beccar, 1960.
