Századok – 1973

Krónika - Nemzetközi tudományos ülésszak a XVI–XVII. századi közép-kelet-európai parasztmozgalmak történetéről (Búza János–Gyimesi Sándor) 527/II

KRÓNIKA 537 oesek szerepót a parasztháború körül nemcsak a rend azon tagjai igazolják, akiknek személyes részvételéről tudunk a hadban, hanem az a tény is, hogy a paraszthad gyülekezőhelyeként s a mozgalom gócaiként forrásszerűen körvonalazható négy vidék (Abauj — Zemplén, Békés—Bihar, Csanád és Bodrog — Bács megyék területe) mindenütt az obszerváns ferencesek jelentős kolostoraival állott kapcsolatban. A ferences agitáció magyarázhatja azt is, hogy a parasztháború viszonylag gyorsan és egyidejűleg fejlődött ki az oiszág egész érintett területén. A ferences obszervancia eszmekörónek aposztáziája mellett a pápai bulla átértelmezése játszott fontos szerepet a népi keresztes ideológia formálódásában. A bulla, illetve annak közkézen forgó kivonatai szerkezetileg három elemet tartalmaztak. Az első a hadjárat jellegét mint szent vállalkozást határozta meg, s meghirdetéséhez az istentől nyert authoritást a pápán keresztül Bakócz érsekre ruházza. Második a résztvevőknek kilátásba helyezett spirituális jutalom, harmadik a vállalkozás akadályozóit sújtó szankció. A keresztesek fennmaradt saját oklevelei közül három lényegében a pápai bulla átértelmezése, két fázisban. Kecskés Tamás és Mészáros Lőrinc szikszói levelében az authoritás — isten akaratából — már a kereszteshadat magát illeti, s a szankcióban is a közösség bosszúja szerepel a kiközösítés helyett. A már említett ceglédi parancs jelenti a következő fokozatot, amely a bulla szankcionális eleméből bontja ki a nemesség elleni harc jogosultságát, ezzel a hadjárat jellegét is átformálva a nemesség elleni szent vállalkozássá. A népi keresztes ideológiai réteg eredetét vizsgálva az előadó úgy foglalt állást, hogy az a spirituális szerzetesi aposztázia és a keresztes gondolatkör összehangolásából ered s a huszita-jellegű eretnek hitelvekkel nem egyeztethető össze. Ez azonban nem zárja ki egyes huszita elemek jelenlétét, annál kevésbé, mert aposztázia és eretnekség gyakran találkoznak s részben közvetítő személyeik is azonosak. Az 1514-es parasztháború khiliasztikus misztikában gyökerező keresztes eszmevilágának szélsőségeit realisztikusabb irányba terelte az ideológia világi rétegét jelentő székely modell, anélkül, hogy radikalizmusát lefogta volna. A székely intézmények mintául vételét forrásszerűen igazolja a többször említett ceglédi hadbahívó parancs, amelynek szankciói között ott van a hadbavonulást megtagadókra a székely jogszokás szerint kirovandó sajátos büntetés, s a Dózsa címei között szereplő supremus capitaneus is a székely szókkapitány latin nevével egyeztethető. A véres kard körülhordozása, a királyon kívül meghagyandó két méltóság ugyancsak a székely modell többszörös jelenlétére utalnak. Jobbágy és nemes egyenlővé tételéről, mint a felkelők céljairól szóló utalások ugyancsak ide illeszthetők csakúgy, mint a székely szabadság és birtokképesség kiterjesztése a magyarországi parasztságra. Végezetül rámutatott a referens arra, hogy a két alapréteg szervesen egybefonódott, s a parasztháború ideológiájának főbb elemei egyaránt levezethetők mindkét eszmekörből. Szimbolikájuk, a kiválasztottságot és elhivatottságot jelző kereszt s a bosszút s a közösségi kényszert egyaránt kifejező karó egymásmellettisége ennek volt érzékletes megjelenítése. Ingomar Bog (NSzK) felszólalásában az 1625-ös nagy német parasztháborút tárgyaló történetírást elemezte. Rámutatott, hogy minden korszak a maga aktuális problémáinak szemszögéből értékelte a parasztháborút, s megpróbálta tanulságait a maga számára hasznosítani. Földes Éva a német parasztháborúhoz kapcsolódó antifeudális anabaptista mozgalmak kulturális törekvéseit elemezte. Ezek a kulturális törekvések felölelték a gyermekekre és felnőttekre egyaránt kiterjedő népoktatást, az anyagi kultúra területeit (mesterségbeli, technikai és tudományos ismereteket), valamint erkölcsi, magatartásbeli követelményeket. Mindennek középpontjában a közösségi élet állott, amely egyszerre volt célja és eszköze a nevelésnek ! A szegény nép kiművelésének kérdése Münzer Tamás írásaiban kap először hangot,