Századok – 1973

Krónika - Nemzetközi tudományos ülésszak a XVI–XVII. századi közép-kelet-európai parasztmozgalmak történetéről (Búza János–Gyimesi Sándor) 527/II

KRÓNIKA 533 Bertényi Iván az antifeudális parasztmozgalmak heraldikájának néhány kérdésével foglalkozott. A címerviselést a nemességhez kötő felfogással szemben rámutatott arra, hogy az antifeudális népi megmozdulások is használtak heraldikai ábrázolásokat. Ezt egyrészt a hadviselés (pl. a zászlók szerepe a csapatmozgatásban) is megkövetelte, másrészt a választott jelvények jól tükrözik az ideológiát. így például a Jacquerie és a Wat Tyler felkelés az uralkodó zászlaját használta s a huszita mozgalomnak is megvoltak a maga heraldikai emlékei. Ugyanakkor e szimbólumok használata a szövetségesek megnyerését is szolgálhatta. Felveti ezért, hogy az ősöktől nyert címerre büszke nemesóggel szemben a „virtus" szülte nemesség dicsérete Dózsánál az újonnan nemességet szerzetteknek szólt, akik a családfájukra gőgös régebbi nemességtől sérelmeket szenvedtek. Paul Gernovodeanu (Románia) a Rákóczi-felkelés moldvai és havasalföldi visszhangjával foglalkozott. Constantin Brancovan fejedelem és a Cantacusenos bojárcsalád levelezése alapján igazolja, hogy a kuruc felkelés eseményeinek híre gyorsan eljutott Havasalföldre. A havasalföldi kormányzat semleges álláspontot igyekezett elfoglalni, de a török porta nyomására és nem kevésbé francia közbenjárásra mégis tett némi szolgálatot a kurucoknak. Nyíltabban juttatták kifejezésre szimpátiájukat a moldvai fejedelmek. Mindkét udvarban jártak magyar küldöttek is, s ha határozott összefogás nein is jött létre, a kurucokkal szembeni magatartást a humanitárius szempontok uralták. Ez különösen a menekültek befogadásában és a repatriálásuk érdekében kifejtett tevékenységben mutatkozott meg. Demény Lajos (Románia) a katonaelem szerepét vizsgálta a XVII. századi népmozgalmakban. Kelet- ós Délkelet-Európában az állandó török-tatár veszély s az anyagi i eszközök szűkössége együttesen vezetett a szabadparaszti katonaelem gyarapításához. Ezek azután a XVII. században mindenütt jelentős tömegmozgalmak bázisai lettek. Demény Lajos e mozgalmakat három típusba sorolta. Az elsőt a spontán parasztfelkelések és Bolotnyikov, Razin parasztháborúi képviselik, amelyek kiindulópontját a szabadparaszti katonaelemek képezték. A másik csoportot a felszabadító népmozgalmak alkotják (Hmelnyickij ukrán háborúja s a magyarországi kuruc mozgalmak), ahol ugyancsak jelentős e katonaelemek (kozákok, hajdúk stb.) szerepe. A harmadik típust, ahol az idegen hódítók elleni harc antifeudális törekvésekkel kapcsolódott egybe, a határőrfelkelések és az 1655-ös szejmen felkelés jelenti. A szejmenek havasalföldi városok, mezővárosok köré telepített, zsoldot és szabadparaszti telket kapott katonák voltak, s harcuk összekapcsolódott a jobbágyokéval. A szabadparaszti katonaelemek szervezettsége erőt adott a jobbágymozgalmaknak — állapította meg összegezésül az előadó —, céljaik eltérése folytán azonban a jobbágyság sajátos követelései nem kerültek be e mozgalmak programjába. Josef Gierowski (Lengyelország) azt a kérdést világította meg, hogy a XVII. századi Lengyelországban, amelynek történetét a rendi köztársaság és az abszolút monarchia irányzatának küzdelme s a hosszú háborúk töltöttek ki, milyen lehetősége volt a parasztságnak a politikai élet befolyásolására. Ezt a lehetőséget elsősorban a parasztmozgalmak szolgáltatták. A mozgalmakat Gierowski három kategóriába sorolja: Az elsőbe a terhek elleni megmozdulások tartoznak, ezek politikai hatása csak közvetett, s Lengyelországban maguk az ilyen mozgalmak szűk keretek között mozogtak. Jelentősen befolyásolta a politikai küzdelmeket az az ellenállás, amely a zsoldosok és idegen seregek rablásaival szemben nyilvánult meg. A zsoldosfizetés 1717-es szabályozása például ennek a következménye. A legnagyobb politikai hatása azoknak a harcoknak volt, amelyeket a parasztság az egyes belső hatalmi konfliktusokba beavatkozva, vagy az idegen hódítók ellen felkelve vívott. E mozgalmak nemcsak a nemesi politika eszközei voltak, hanem a parasztság tudatos választásának, saját törekvéseinek megnyilvánulásai is.