Századok – 1973
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: A Volksbund utolsó éve és a magyar nemzetiségpolitika (1944. március 19.–1945. április 4.) 25/I
A VOLKSBUND TJTOLSÓ ÉVE . 45 akkor kijelenti: „Megengedhetetlennek tartom, hogy egyes elvakult alsó parancsnokok részéről csak azért ér durva sértés egyes, a hazai németséghez tartozó személyeket, mert azok az SS-hez önként jelentkeztek." Ebből sokatmondóan kitűnik, hogy mit jelentett valójában az „erély és szeretet" nemzetiségpolitikájának honvédségi alkalmazása. Azok, akik 1944 májusában Horthyval beszéltek, a Sztójay-féle nemzetiségpolitikai irányelveknek fittyet hányó kifakadásokat hallhattak tőle. Május 3-án, amikor Szálasit fogadta, beszélgetésük során a magyar faj nagy hibájának tulajdonította, hogy nem tud gyűlölni: „ezért tudott itt betelepedni, és a magyar nép rovására és kárára meg is erősödni a német, a tót, a román, a szerb, a zsidó, és a többiek mind".4 8 A főváros új polgármesterévé kinevezett Farkas Ákosnak pedig — Veesenmayer május 22-i jelentése szerint — arról beszélt, hogy Budapest egy „dögvészes kelevény": lakossága rosszvérű, idegen konglomerátum. Az idegenfajú elemek mindig bajt hoztak Magyarországra; a háború után minden idegen fajnak, akár zsidó, román, szerb vagy német, az országot el kell hagynia; a magyarok újra a maguk urai akarnak lenni, s kell, hogy legyenek országukban.49 -A történeti dokumentumok tanulmányozója nem tudja, min döbbenjen ' meg jobban: Sztójay fuvolázásán a nemzetiségekkel szembeni türelemről, megértésről, amelynek lágy hangjaiból is ordítóan kihangzik a németekhez való törleszkedés, a követeléseiknek való behódolás, a lihegő buzgóságú együttmasírozás, — vagy a németektől való függésen lazítani akaró, a súlyosan • megcsorbított szuverenitás több elemét újra birtokba venni tervező, s ezért Sztójayval is hamarosan egyre inkább szembekerülő Horthy nemzetiségi, faji , gyűlölködésén ? De nem kevésbé megdöbbentő Szálasi — már a korábbi években kialaf kított — nemzetiségpolitikai koncepciója, amely ez idő tájt a Veesenmayerrel, Hallerrel, Höttl-lel részben személyesen, részben megbízottai útján folytatott eszmecserék során került élénk megvitatásra. A Nyilaskeresztes Párt vezetőjének tervkovácsai közt akadtak ugyan olyanok, akik Horthyhoz hasonlóan vélekedtek azon nemzetiségiekről, akik nem mutattak megfelelő asszimilálódási készséget, s azt hangsúlyozták, hogy „ezek visszatelepítését a hungarista birodalom vezetőinek is akarniok kell államérdekből", mert ezáltal a külföldi magyarok hazatelepítése annál könnyebb lesz,50 — maga 1 Szálasi nem osztozott a tisztán magyar (illetve már többé-kevésbé elmagyarosodott) lakosságú Nagy-Magyarország elképzelésben, hanem a nemzetiségeket közjogi testületekként akarta beépíteni, magyar vezetés alatt, hungarista birodalmába. A Duna-medencét egységes „élettér" gyanánt fogta fel, amelyet a magyarságnak kell megszerveznie, és kifogásolta, hogy Berlin külön-külön szálon igyekszik magához kötni e térség „népszemélyiségeit": a magyarokat, szlovákokat, románokat, horvátokat. Az egykori vezérkari tiszt szóhasználata szerint ez „szervezésszaki képtelenség". Mint a Hűség Házában őt felkereső Hallernek, Veesenmayer politikai tanácsadójának kifejtette: „a Duna-medencét mindig Budapest központtal kell megszervezni, és az így megszervezett egységet kell bekapcsolni az Európa-közösségbe, akár a hungarista ideológia 48 Hungarista Napló III. к. 91. 1. 49 A Wilhelmstrasse és Magyarország. 667. sz. dok. (849. 1.). 50 OL Filmtár 16729. doboz. — Bogyóssy Kászon : „Külföldön élő magyarok hazatelepítésének vázlatos tervezete". Sopron, 1944. márc. 31.
