Századok – 1973

Figyelő - Bölöny József: Pihent szemmel? 519/II

520 FIGYELŐ Az első vezérezredes 1916. máj. 22-én Jenő főherceg lovassági tábornok lett, az első és egyetlen vezértengernagy pedig az osztrák-magyar haditengerészet tengernagyi karában 1916. máj. 1-vel Haus Antal tengernagy, haditengerészeti parancsnok. Rajta kívül elnyerte még a Monarchia legmagasabb tengernagyi fokozatát 1916. okt. 9-én Henrik porosz herceg (ki már 1909 óta osztrák-magyar tengernagy volt), 1916. nov. 1-vel egyidejű vezérezredesi kinevezése mellett Károly Ferenc József trónörökös, 1917. febr. 12-én pedig II. Vilmos német császár. Haus Antalóval együtt ezek az utóbbi kinevezések is vezértengernagyi kinevezésekként jelentek meg a hivatalos lapban, a Budapesti Közlönyben, Henrik porosz herceg kinevezése kivételével, aki csakugyan ,,fő tengernagyként" szerepel a kinevező parancsirat magyar szövegében. Ez azonban nyilvánvaló elírás, vagy alkalomszerű téves fordítás, mert a parancsiratnak a Verordnungsblatt 1916. okt. 21-én kiadott 186. számában az 5311. lapon közzétett német nyelvű eredeti szövegében ugyanaz a Orossadmiral rendfokozat szerepel, amelyet a másik három — korábbi és későbbi — kinevezés' magyar nyelvű szövege egyöntetűen vezértengernagynak nevez. Még egy tévedés a haditengerészeti táblázatban: az osztrák-magyar Grossadmiral (vezértengernagy) nem az I., hanem a II. rangosztályban (rendfokozatban) volt; nem a tábornaggyal volt egyenlő rangban, hanem csak az utána következő vezérezredessel. Megjegyzem még ehhez a kérdéshez, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában békében, tehát az első világháború kitörésekor is, a legmagasabb katonai rangot az egységesen a III. rangosztályba sorolt táborszernagyok, lovassági tábornokok, gyalogsági tábornokok és tengernagyok képviselték. A II. rangosztály vezórezredesi ós vezértengernagyi rendfokozatát — amint már láttuk — csak a háború folyamán rendszeresítették, az I. rangosztályba sorolt tábornagyi rendfokozat pedig betöltetlen volt, úgyhogy a háború kitörésekor hadseregfőparancsnokká kinevezett Frigyes főherceg is csak gyalogsági tábornok volt és az is maradt 1914. dec. 8-ig; csak ekkor nyert tábornagyi kinevezést. Végezetül az ellentengernagy német nevéhez: az 1918. nov. 11-i utólagos közlésben az ellentengernagyok csakugyan ,,Kontreadmiral"-kónt szerepelnek, korábban azonban — így az 1916. máj. 12-i vezértengernagyi kinevezéssel egyidejűleg közzétett ellentengernagyi kinevezésben — ,,Konteradmiral"-ként. Látjuk tehát, hogy osztrák-magyar viszonylatban nem az követ el hibát („keveri össze a tábornagyot a táborszernaggyal"), aki „a Grossadmiralt vezértengernagyként aposztrofálja", hanem az, aki a Grossadmiralt ,,főtengernagy"-nak fordítja vezértengernagy helyett és aki ezt a tengernagyi rendfokozatot az I. rangosztályba helyezi. Német viszonylatban már más a helyzet. Itt — a második világháború idejére vonatkoztatva — helyes a közölt táblázat. Azt is elfogadom, hogy „ha valaki a General -feldmarschallt tábornagynak fordítja a szó szerinti vezértábornagy helyett, csak a fordítás pontossága, de nem értelme ellen vét". Az V. folytatásom kifogásolt első tételében még ennyit sem mondtam azonban, hanem mindössze ezt: „A német" — ti. nyelvű — „Feldmarschall magyarul tábornagy ... a Generalfeldmarschall vezértábornagy". Ezzel tehát éppoly kevéssé adhattam okot „kellemetlen meglepődésre", mint a Grossadmiral rang helyes magyar elnevezésének megadásával. A mondat folytatásaként azonban már csakugyan ezt mondom: „a . . . Grossadmiral sem ,nagyadmirális' (számos helyen), sem ,főtengernagy', hanem vezértengernagy." Osztrák-magyar viszonylatban — mint fentebb már láttuk — ez a tömör megállapítás is kifogástalan. Német vonatkozásban azonban a második világháború óta már kétségtelenül kiegészítésre szorul, ami rajtam kívül álló okból maradt le az eredeti szövegből, úgyhogy azt a kifogások megjelenésekor már régen kiszedett VI. folytatásomban pótoltam: „Egyedüli kivétel ... a két német admirális, Raeder és Dönitz, akik csakugyan főtengernagyok voltak, mert az utóbbiak pályájának végén a Grossadmiral