Századok – 1973

Figyelő - Bölöny József: Pihent szemmel? 519/II

FIGYELŐ 521 rang a német haditengerészetben már a vezértábornagynak felelt meg s alatta volt a vezérezredesnek megfelelő Generaladmiral". A magyar vezértengernagy fordítás értelemszerűen is — az új Generaladmiral elnevezésnek ti. pontosabban felelt meg, mint addig a Grossadmiralnak — és megtart­va a II. rendfokozat addigi magyar elnevezését is, megmaradt továbbra is a rendfoko­zat magyar megjelöléseként; a magasabb rendfokozatba lépő Grossadmiralnak tehát új magyar elnevezést kellett keresni. Erre csakugyan a fötengernagy szó volt a legin­kább megfelelő és már némi múlttal is rendelkező (vö. Henrik porosz herceg kinevezési okiratának — ha akkor tévesen is közölt — hivatalos magyar fordításával és Konstantin nagyherceg, lengyelországi helytartó legmagasabb tengernagyi rangjának egykorú ma­gyar fordításaival). Remélem, hogy ezzel sikerült e kérdésben is eloszlatnom a csonka közléssel némi­leg talán indokolt „kellemetlen meglepődést". A táblázatokkal kapcsolatban közölt angol tengernagyi rangok tárgykörünkön kívül esnek, ezekre tehát itt nem térek ki. Ad 2. Horthy rangja Az persze önmagában még távolról sem bizonyíték, sem a „tévedésemre", sem annak „csiklandósságára", hogy valaki milyen „egyenruhában jelenik meg". Még kevésbé az „olyan áttételes bizonyíték", mint az általa eszközölt altengernagyi kinevezés. Hiszen szinte tucatszámra léptetett elő pl. később vezérezredessé, tehát az altengernagyinál kettővel is magasabb rendfokozatba, olyanokat, akik századosok voltak, mikor ő már ellentengernagy volt. A vitás kérdés eldöntésére azonban elégtelen az a perdöntőnek szánt „bizonyíték" is, hogy mit írt róla Pilch Jenő, vagy bárki más. Tovább megyek: még azt sem fogadom el döntő bizonyítéknak, hogy valaki minek írja magát. Ellenkező esetben egy mondattal befejezhetném ezt a vitát és bebi­zonyíthatnám ezzel állításom kétségbevonhatatlan helyességét: Horthy ellentengernagy volt, mert jóval a Monarchia és egyben haditengerészetének megszűnése után is így írta magát hivatalos aláírásaiban; tehát akkor, amikor későbbi rangemeléséről már szó sem lehetett. íme: az 1919. június közepén megjelent szegedi toborzó parancsának aláírása: ,,Horthy s. k. ellentengernagy, hadügyminiszter" ; az 1919. júl. 15-én ugyancsak Szegeden kibocsátott hadseregparancsának aláírása: „Horthy Miklós ellentengernagy, fővezér". A „helyreigazítás" szavaival: „ő csak talán tudta, hogy mi volt? !" A saját aláírásaival egyező szegedi minisztertársának Kelemen Bélának a követ­kező közlése: ,, . . . gróf Károlyi Gyula érdekes vendéget fogadott a másik szobában: Horthy Miklós ellentengernagy volt nála" (1919. máj. 30-án). A bírálóra kötelező tárgyilagossággal pótolom azonban azokat az önmagukban már csakugyan bizonyítékként mutatkozó adatokat is, amelyeket az У. folytatásom „helyreigazítója" elmulasztott felhozni a saját állításának alátámasztására. így a ,,Verordnungsblatt für die Kriegsmarine" (,Rendeleti Közlöny a haditenge­részet részére') 1918. nov. 11-i száma közli a nov. 1-vel altengernaggyá történt kinevezé­sét, előrebocsátja azonban, hogy „a németosztrák hadügyi államhivatal csak azoknak a tiszteknek az előléptetéséhez járul hozzá, akik német nemzetiségűek" és hogy azok a kinevezések nem lépnek hatályba, amelyek nem felelnek meg ennek a feltételnek. Mint­hogy pedig itt nem egyszerűen egy magyar állampolgárról van szó, hanem a közös had­sereg egyik tisztjéről, aki történetesen magyar állampolgár, a kinevezés közzététele pedig a Monarchia részeire bomlása és az szomszédállamok megalakulása után történt, — a kine-

Next

/
Thumbnails
Contents