Századok – 1973

Folyóiratszemle - Szoroko-Cjupa O. Sz. lásd Galkin I. Sz. - Takashi S.: A második világháború befejeződése a tengelyhatalmaknál 516/II

516 FOLYÓIRATSZEMLE egyre közvetlenebbül nyúlt be a magánszektor területére, elsősorban a Japán Bankon keresztül. A cikk írója statisztikai táblázatokkal szemlélteti a hadianyaggyártás, a nyersanyagtermelés, a munkaerő-átcsoportosítás, a haderő növekedésének számadatait, s bemutatja a japán hódítások csúcspontján a „nagy virágzó ázsiai térség" gazdasági kiaknázására tett erőfeszítéseket. Különös figyelmet szentel a munkaerőfelhasználás vonatkozásában elért sikereknek, de miután az átmeneti nyersanyagbőséget a tengeri közlekedés megbénulása 1944-re megszüntette, a gépesítés ós a szakképzett munkások hiányavalamint az a tény, hogy a mezőgazdaság az átcsoportosítás miatt óriási munkaerőhiánnyal küzdött, a japán gazdaságot teljes válságba sodorta a háború végére. A háborús károk részletes ismertetése után, — a nemzeti vagyon 25%-a s majdnem 3 mülió ember pusztult el, — tanulmánya befejező részében a szerző megállapítja, hogy az egész gazdasági szerkezet mély változáson ment át, a könnyűipar szinte teljes egészében nehéziparrá alakult, a textilipar gyakorlatilag eltűnt, valamennyi kis- ésközópvállalattal együtt. A mezőgazdaságban a rizstermelés fokozása a bérlőket részesítette előnyben a földtulajdonosokkal szemben. A háború utáni fejlődésben igen pozitívszerepet játszott a háború alatt kiépült állami irányítás, melynek előnyei azonban csak a belpolitika demokratizálása, az agrárreform, a monopóliumok korlátozása, a belső piac kiszélesítése s az Egyesült Államoktól kapott segítség következtében mutatkoztak meg. (Revue d'histoire de la deuxième guerre mondiale. 1973. januári szám. 33—56. I.) В. Zs. S. Takashi : A második világháború befejeződése a tengelyhatalmaknál Tanulmányában a szerző az egyes fasiszta rendszerek jellemzőit a bukás körülményeinek összehasonlító elemzésével próbálja megragadni, s azt igyekszik kimutatni, hogy ezek a körülmények a háború után létrejött rezsimekre is meghatározóak voltak. Az olasz fasizmus ideológiai befolyása, kényszerítő ereje alatta maradt a nácizmusénak; a szövetségesek katonai nyomása alatt könnyen összeomlott a Mussolini személyes diktatúráján, az uralkodó osztályok közti kompromisszumon alapult fasiszta rendszer, ős szétváltak a hatalmas alkotó elemek: királyi ház, hadsereg, tőkések, földbirtokosok. Népi harc bontakozott ki a monarchián belül, a Badoglio-kormány egyro szélesebb bázisra támaszkodó népfront-kormánnyá alakult. Olaszország nem támasztott ellentétet a szövetségesek között, háború utáni fejlődésére nem azok politikája volt döntő, hanem a háború befejezése előtti fejlemények. Németország esetében eltérő volt a helyzet, a vereség pillanatában nem volt olyan politikai erő, mely új rendszer alapjait rakhatta volna le a nácizmus romjain. A szövetségesek Németországgal kapcsolatos politikáját a Szovjetunió és az angolszász hatalmak ellentéte határozta meg 1945 májusától, ez mutatkozott meg például az angolok nem egyértelmű magatartásában Dönitz kormányával szemben, s Anglia Szovjetunió elleni háborús előkészületeinek bizonyítéka a német hadsereg leszerelésének módja. Japánban nem volt a háborúval szemben szevezett ellenállás. Az USA a Szovjetunió ázsiai térnyerésének megakadályozása céljából sürgette Japán kapitulációját, hallgatólagosan elismerve a fennálló rendszer továbbélését. A császár politikai tanácsadói 1945 februárjában nem annyira a vereségtől, mint a kommunista forradalom veszélyétől tartottak, s kommunistának minősítették a katonai vezetést, ami természetesen igeni