Századok – 1973

Folyóiratszemle - Galkin I. Sz.–Szoroko-Cjupa O. Sz.: A legújabbkori történelem oktatása az egyetemeken 517/II

FOLYÓIRATSZEMLE 517 távol állt a valóságtól. A japán fasiszta rendszer sajátossága volt, hogy a hatalmat egymással konkurráló elemek gyakorolták. Ez a megosztottság konfliktus esetében a háború kirobbanását siettette, az összeomlás pillanatában viszont megvalósította az egységet a császári döntés szentsége révén. A háború után a monopóliumok nemcsak fennmaradtak, de még nagyobb hatalomra tettek szert, az államszervezet helyén maradt, a politikai és gazdasági uralmi rendszer alapjai semmit sem változtak. (Revue d'histoire de la deuxième guerre mondiale 1973. januári szám 79—SS. I.) В. Zs. I. Sz. Qalkin, O. Sz. Szoroko-Cjupa : § A legújabbkori történelem oktatása az egyetemeken A legújabbkori egyetemes történet oktatása a Szovjetunió egyetemein három témacsoportban történik: Európa és Amerika országainak, a szláv népeknek, ill. Ázsia és Afrika népeinek legújabbkori története. Az egyes témacsoportok a tudományos-oktatási szervezeti keretek (tanszékek) formájában is elkülönülnek. Ez a differenciáltság és az elhatárolt szervezeti keretek is mutatják a korszak oktatásának fontosságát, többek között a hallgatók világnézeti, politikai képzettségének korszerűbbé tétele vonatkozásában. Tartalmi szempontból a rövid történelmi távlat, napjaink történelmi szituációja (a két világrendszer léte, a közöttük folyó ideológiai, politikai küzdelem) követeli meg a korszerűsítést a tudományos-elméleti színvonal, az oktatási módszerek, a szakterminológia, a források differenciálása tekintetében. Fontos feladat annak a résnek a szűkítése, amely egyfelől az oktatás, másfelől az események, ill. a tudomány fejlődése között objektíve adott. Mindenekelőtt a tankönyvek és egyéb oktatási segédeszközök fogyatékosságainak megszüntetésére hívják fel a szerzők a figyelmet. A hiányosságok között szerepel például, hogy kimunkálatlan a két világháború közötti demokratikus mozgalmak, a polgári pártok története, de van tennivaló az ideológiai harc, a kulturális élet, a tudományostechnikai fejlődés kérdéseinek feltárásában is. A második világháború utáni időszak történetének az oktatásba való szerves beépítését is meg kell oldani. Olyan problémák részletekbe menő, árnyalt feldolgozása vár megoldásra, mint a tőkés országok gazdsági helyzete, állami gazdaságpolitikája, vagy a kapitalista társadalmakban végbemenő struktúraváltozások szociológiai differenciáltságú bemutatása. Az említett hiányosságok megszüntetését a marxizmus — leninizmus gondolatrendszerének továbbfejlődése ós a szovjet, valamint a haladó külföldi történettudomány eredményei teszik lehetővé, ráirányítva a figyelmet olyan kérdésekre is, mint a szocialista világrendszer fejlődéstörvényei, a kapitalizmus általános válsága szakaszainak összehasonlító vizsgálata, a kapitalista és szocialista integráció stb. Külön hangsúlyozza a cikk a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom stratégiai és taktikai alapelveinek a megértetését. Az egyetemi előadásokkal szemben támasztott követelmények egységesítésére is szükség van. Az átfogó, elvibb jellegű előadások mellett a regionális tematikájú kollégiumok is igen fontosak. Több egyetemen folynak kísérletek ún. komplex struktúrájú előadásokkal, amelyek egyidejűleg adnak összefoglalást problémakörök, országok és az ún. regionális-tipológiai elv szerint. Ebben az esetben különösen szükségessé válik a különböző társadalom- és történettudományi ágazatok szakembereinek, oktatóinak az együttműködése, annál is inkább, mert a legújabb kori egyetemes történelem megismerése nemcsak a jövő történészei, de filozófusai, közgazdászai, újságírói, jogászai, filo-