Századok – 1973
Folyóiratszemle - Ahtamzjan A. A.: A génuai konferencia és a rapallói szerződés 511/II
FOLYÓI RATSZEMLE 511 a két országban működő szélsőséges szervezetek által kirobbantott incidensek, provokációk. A csehszlovák kormány viszont szem előtt tartva balkáni politikai és gazdasági érdekeit, újból közvetítő szerepet vállalt a két fél között. A sikertelen közvetítő kísérlet azzal járt, hogy rövid szünet állt be a bolgár—csehszlovák politikai kapcsolatokban, és csak kulturális téren figyelhető bizonyos aktivitás. 1928 tavaszán titkos tárgyalások folynak a két ország között a bolgár király prágai útjának realizálásáról, valamint a Bulgáriának nyújtandó pénzügyi kölcsön feltételeiről. 1928-ban Dél-Bulgáriában katasztrofális földrengés volt. Csehszlovákia nagy segélyt nyújtott a földrengés áldozatainak, s ez újabb alkalom volt a két ország közötti szimpátiák megnyilvánulására. 1928 végén és 1929 elején a két fél több jelentős politikai megbeszélést folytatott, sőt Beneä felvetette a két ország között megkötendő szerződés gondolatát is, amelyet a bolgárok örömmel fogadtak. Beneä azonban rövidesen visszakozott és azt javasolta, hogy Bulgária rendezze viszonyát Romániával és Jugoszláviával. A csehszlovák külügyminiszter egyben időt kért, hogy a szerződést előzőleg megbeszélje kisantant szövetségeseivel. 1929 áprilisában Borisz király Prágába érkezett, s tárgyalásokat folytatott Masarykkal. A tárgyalások eredményeit értékelve a király újságíróknak kijelentette, hogy új történeti korszak kezdődött a két ország kapcsolataiban. Egy héttel a tárgyalások után Beneä átadta a bolgár kormánynak a szerződéstervezetet, amelyet 1929 júniusában jóváhagyott a bolgár minisztertanács. 1930. május 14-én pedig Benes és Vazov prágai bolgár követ aláírták a szerződést. A két ország kapcsolatainak pozitív alakulása — különösen ami a szerződést illeti —, nemtetszést váltott ki Jugoszlávia részéről, s ezt értésére adta Csehszlovákiának. A kisantant balkáni befolyásának növekedése miatt ellenezte a szerződést Olaszország, amely nyomást kezdett gyakorolni Bulgáriára, hogy megakadályozza a szerződés ratifikálását. Időközben Románia is fellépett a szerződés ellen. Ennek hatására Beneä a szerződés ratifikálásának elhalasztását kérte, hogy újból konzultáljon szövetségeseivel. A kisantant külügyminisztereinek megbeszélése azonban a szerződés ratifikálása ellen foglalt állást, így az nem is került a Bolgár Nemzetgyűlés elé, az egész elképzelés kudarcba fulladt. (Isztoricseszki Pregled 1972. 3. szám. 17 — 49. I.) K. A. A. Ahtamzjan : A génuai konferencia és a rapallói szerződés A téma historiográfiájáról azt írja a szerző, hogy eddig inkább diplomáciatörténeti monográfiák fejezeteinek tárgya volt, önálló tanulmány alig született róla. Az újabb és újabb forráspublikációk, valamint a szovjet és NDK-beli szakemberek együttműködése lehetővé teszi a kérdés átfogó, alapos vizsgálatát, az eddig vitatott problémák tisztázását, a homályban hagyott részletek megvilágítását. Ez utóbbiak között említi például a szovjet kormány szerepét a konferencia előkészítésében. Cikke a német— szovjet kapcsolatok alakulását veszi górcső alá, továbbá Rapallót, mint a Génua kudarcából kivezető utat értékeli az eddigi kutatási eredmények, német levéltári anyagok, szovjet forráspublikációk és az igen gazdag memoárirodalom alapján. A génuai konferencia időszaka a váltás kora az Antant Szovjet-Oroszországhoz való viszonyában. A bolsevik hatalom fegyveres megdöntésére irányuló kísérletek kudarcát követően más jellegű, burkoltabb, hosszabb távra szóló politika került előtérbe, átmenetileg tudomásul véve Szovjet-Oroszország létét. A szovjet diplomácia felismerte ezt az új helyzetet, felismerte, hogy a tőkés hatalmak közötti ellentétek lehetővé teszik 14*
