Századok – 1973
Folyóiratszemle - Ahtamzjan A. A.: A génuai konferencia és a rapallói szerződés 511/II
512 FOLYÓIRATSZEMLE a manőverezést és elsősorban a számára égetően fontos gazdasági kapcsolatok frontján remélt előretörést. Ez inspirálta pl. a szovjet kormány 1921. okt. 28-i jegyzékét, amelyben nemzetközi konferencia összehívását javasolta a különböző államok között fennálló gazdasági jellegű nézeteltérések tisztázása végett. Az Antant vezető körei 1922 januárjában tartott tanácskozásukon (Cannes) tették magukévá a szovjet kezdeményezést, az olasz diplomáciára bízva Lenin meghívását. A szovjet politika irányítói alaposan készültek a várható diplomáciai csatározásokra. A Szovjetek Összoroszországi Végrehajtó Bizottsága már 1922. január 27-ón rendkívüli ülésen tárgyalt a delegáció összetételéről. Február 22-ig pedig a cári birodalom területén létrejött nyolc köztársaság felhatalmazta Szovjet-Oroszországot érdekei képviseletére. Az alapos felkészülés során kidolgozták a gazdasági együttműködésre vonatkozó javaslataikat, elemzést készítettek a nemzetközi helyzet általános képéről, rendszerezték ellenköveteléseik érveit stb. Az Antant cannes-i nyilatkozatának nagy jelentőséget tulajdonítottak, maga Lenin készített róla értékelést. Február 28-án a Párt KB konkretizálta a feladatokat. Az egyik alapvető cél az volt, hogy a tőkés országok mondjanak le a cári, majd az Ideiglenes Kormánynak nyújtott hitelek visszafizetéséről, amennyiben erre nem hajlandók, ellenkövetelésekkel kell élni az intervenció és a polgárháború során keletkezett károkért. Kereskedelmi együttműködésre, koncessziókra is tettek javaslatot. A háborúban vesztes, elszigetelt, gazdasági nehézségekkel küzdő Németországban elsősorban a burzsoázia pacifista rétegei kívánták a gazdasági együttműködést Szovjet-Oroszországgal, s Lenin egyebek mellett erre hivatkozva szorgalmazta, hogy kezdjenek tárgyalásokat, s törekedjenek megegyezésre Génua előtt. A Berlinben meginduló kétoldalú szovjet—német tárgyalások során a német politikai vezetésen belül két irányzat jelentkezett. A Wirth kancellár által képviselt vonal a tárgyalások, a gazdasági jellegű megegyezés hive volt, bízott abban, hogy Szovjet-Oroszország koncessziókat ad majd, lemond a jóvátételről és a kölcsönöket megbízhatóan törleszti. A Rathenau nevével fémjelzett másik vonal az Antanttól remélt engedményeket, nem akarta megkötni a kezét. A januári-februári tárgyalások alkalmával felvetett 300 millió márkás szovjet hiteligény kielégítése elől elzárkóztak, a magántőke óvatosságára hivatkozva, illetve a jóvátételekről való lemondást szabva bármilyen megegyezés feltételéül. Ha született is néhány részleges gazdasági jellegű megállapodás, a legfontosabb kérdésekben nem közeledtek az álláspontok, s emiatt a szovjet fél a tárgyalások felfüggesztését indítványozta. A németek egy látszólag kompromisszumos egyezménytervezettel hárították el az indítványt. A tervezet a háborúból adódó pénzügyi követelésekről való kölcsönös lemondást, a magánjogi viszonyok rendezési tervét ós a hadifoglyokra vonatkozó megállapodást tartalmazta, valamint kilátásba helyezte a diplomáciai kapcsolatok felvételét. Ez utóbbi sem elégítette ki a szovjet diplomáciát, de főként azt nehézményezte Csicserin, hogy megkerülte az államosított német vagyon, a szovjet hiteligény problémáját. A február derekán félbeszakadt tárgyalások folytatására április elején került sor, amikor a Génuába tartó szovjet küldöttség Berlinbe érkezett. (Ezek a megbeszélések sincsenek még kellően feldolgozva a források hiányosságai miatt.) Csicserinék aláírt megállapodásra törekedtek, s engedményként hozzájárultak a kölcsön ill. a politikai kapcsolatok kérdésének szétválasztásához. Késznek mutatkoztak lemondani a jóvátételről, de a Génuától sokat váró Rathenau, az államosított német vagyon kártérítési igényétől — a parlamentre hivatkozva — nem állt el, s ezzel eltorlaszolta a megegyezés útját. Annyi eredménye mégis lett a megbeszéléseknek, hogy az államosított német vagyon kártérítési problémáit leszámítva, a későbbi rapallói szerződés szövege elkészült, s kölcsönösen Ígéretet tettek, hogy Génuában folytatják az eszmecserét. Csicserin ápri-