Századok – 1973
Folyóiratszemle - Vaszilev Vaszil At.: A bolgár–csehszlovák poltiikai kapcsolatok (1926–1931) 509/II
510 FOLYÓIRATSZEMLE A. Ljapcsev kormánya (1926. április 1,— 1931. június 21.) olyan idóben került hatalomra, amikor a nemzetközi kapcsolatokban komoly változások indultak meg. A „békés Európa létrehozása az erő alapján" politikája komoly vereséget szenvedett, a győztes ós vesztes országok közötti éles elhatárolást fokozatosan a háborús következmények felszámolását és a különböző országoknak a Népszövetségen belüli „egyenjogúságát" követelő jelszavak váltják fel. A locarnói egyezmény utáni pacifista frazeológia ellenére tovább nőnek az imperialista ellentétek. Franciaország a kisantant ós néhány kisebb győztes ország segítségével a békeszerződések után kialakult Európa további fennmaradására törekszik. Az USA, Anglia ós Olaszország, amelyek számára a status quo fenntartása nem létérdek, a háborús maradványok fokozatos felszámolása mellett vannak, beleértve a békeszerződés bizonyos mértékű revízióját is. A francia befolyás felszámolására törekedve Anglia és Olaszország fokozták aktivitásukat a Földközi-tengeren és a Balkánon. Sőt, Anglia Olaszország támogatásával kísérletet tett egy délkelet-európai tömb létrehozására, amely ellensúlyozta volna a kisantantot. A nemzetközi életben bekövetkezett változások eredményeként a bolgár burzsoázia átfogó külpolitikai koncepciót dolgozott ki, amelynek legfőbb jellemzői az alábbiak voltak: ne legyen elkötelezve senki iránt, ugyanakkor igyekezzék jó kapcsolatokat fenntartani minden nagyhatalommal és szomszéddal; a Népszövetségre való támaszkodás, a békeszerződésekben vállalt kötelezettségek lojális teljesítése és következetes kitartás azon jogok mellett, amelyeket a szerződések az országnak biztosítanak—gazdasági kijutás az Égei-tengerre és nemzetiségi jogok a bolgár nemzetiségnek a háború után elvesztett területeken. Az el nem kötelezettség bizonyítására Ljapcsev kormánya minden alkalommal, amikor valamilyen közeledő lépést tett az angol—olasz csoportosulás felé, azonnal azzal ellensúlyozta ezt, hogy a francia csoportosulás felé is tett hasonló lépést. Természetesen ez nem akadályozta meg abban, hogy Angliával ós Olaszországgal szimpatizáljon. Ezek az erők túlsúlyban voltak Szófiában, és a bolgár uralkodó körök nemzetközi téren az ő támogatásukra számítottak. A kialakított külpolitikai koncepció magába foglalta a kapcsolatok javítását Csehszlovákiával. Ebben az időben a csehszlovák burzsoázia balkáni politikája arra irányult, hogy Bulgáriát megnyerje a francia csoportosulás számára, és a bolgár igényeket Jugoszlávia macedón területéről az Égei-tenger és Konstantinápoly felé irányítsa, miközben gyökeres változás bekövetkezését kívánta a bolgár —jugoszláv viszonyban. A Ljapcsev-kormány hatalomra kerülésekor normalizálási folyamat indult meg Jugoszláviával, s ez mindjárt pozitív visszhangra talált a bolgár—csehszlovák kapcsolatok területén is. A kapcsolatok javulásának kezdetét jelentették D. Mihalcsev, a Prágában akreditált bolgár követ és E. Beneä külügyminiszter tárgyalásai. A megindult közeledési tendencia rövidesen veszélybe került. Ennek oka Beneä a „Slovansky Prehled" folyóirat 1926. 3—4. számában megjelent cikke volt, amelyben a szerző lényegében a fent említett csehszlovák külpolitikai koncepciót ismertette részletesebben, s kifejtette nézeteit a bolgár—jugoszláv kapcsolatokról. A bolgár sajtó élesen reagált a cikkre, főleg a macedón kérdésben kifejtett álláspontja miatt, mely szerint ez a kérdés véglegesen Szerbia javára dőlt el, továbbá mert Beneä síkraszállt a status quo mellett. A tartós politikai és gazdasági érdekek azonban végül felülkerekedtek a kapcsolatokban bekövetkezett ideiglenes válságon. Megkönnyítette ezt az 1926. november 27-én aláírt albán—olasz szerződés, amely nagy nyugtalanságot váltott ki Belgrádban, és Jugoszlávia újból a kapcsolatok megjavítására mutatott hajlandóságot Szófia iránt. Ezt a törekvést támogatta Franciaország és Csehszlovákia is, hisz pozitív hatással volt a csehszlovák—bolgár viszonyra és megkönnyítette a létrejött válság leküzdését. A Szófia és Belgrád között megindult párbeszédet azonban hamar megszakították
