Századok – 1973

Folyóiratszemle - Shewell William H.: A munkásosztály Marseilleban a második császárság idején: társadalmi struktúrája és politikai magatartása 502/II

504 FOLYÓIRATSZEMLE A rendőrségi akták, bírósági eljárások alapján készíti el a marseillei klubok szociális összetételéről a rendkívül izgalmas összegezést. Ennek alapján kitűnik, hogy az 1851-ben üldözött demokrata-szocialisták között milyen volt az arány. A metodológia és az eredmény szempontjából idézzük ezt a táblázatot. Tengerész Szakmunkás zárt szakmában Szakmunkás nyitott szakmában Betanított munkás Alkalmazott Polgári foglalkozású A militánsok száma 19 105 653 140 143 395 a militánsok %-a 1 8 47 10 4 28 a lakosság %-a 6 13 28 17 3 30 a militánsok %-a a lakosság %-hoz képest 0,2 0,6 1,7 0,6 0,8 0,9 Nem kevésbé izgalmas — ós még sokkal részletesebb — táblázatot is közöl a szerző, amelyben egyfelől kronológiailag is feltünteti, hogy az 1848 júniusi, az 1851 decemberi felkelésben résztvettek között van-e, s milyen az eltolódás. Mindezt összeveti az 1853-ban és 1858-ban veszélyesként nyilvántartottak adataival. E csoportosításon belül külön feltünteti, kik születtek Marseilleben, kik Franciaországban és kik külföldön. Külön felmérést ad a három nevezetesebb marseillei demokrata klub tagjairól és az elkövetett politikai bűnökről — mindezeknél szintén a fenti szociális megoszlást mutatva ki. (Le Mouvement Social 1971. júl.- szept. szám. 27—64. I.) J. < В. Zevin : Az amerikai imperializmus A cikk bevezető részében a szerző az imperializmus létezését bizonyítja, kritériumait vizsgálja, s igyekszik azt definiálni. Hivatkozik az imperializmus lenini meghatározására is, de a XIX — XX. századi amerikai imperialista külpolitikára legjellemzőbbnek a Webster: New World Dictionary definicióját tartja s ezt idézi: ,, . . .the policy and practice of seeking to dominate the economic or political affairs of underdeveloped areas or weaker countries." Az amerikai imperializmus létének bizonyítása nagyon is szükséges, ugyanis az amerikaiak hosszú ideig kritikátlanul ós kétely nélkül fogadták el az amerikai demokráciáról és az ennek jegyében folytatott külpolitikáról hangoztatott minden dicshimnuszt s azt a nézetet, hogy Amerika minden világok legjobbika. A kétely csak a XX. század első felében, a progresszív éra idején és a második világháborút követő dizilluzionista periódus haladó szemléletű kisebbségében merült fel. Zevin az amerikai külpolitika hódító törekvéseinek bemutatására a XIX. század végétől a második világháborúig terjedő háborúkat és intervenciókat sorolja fel. A Monroe doktrína ós a dollár diplomácia érvényesítésével az USA Latin-Amerikában és a Karib tenger térségében befolyási övezeteket létesített és sok esetben a katonai expanzióhoz folyamodott. Az izolacionizmust hamarosan felváltotta az amerikai világküldetés (manifest destiny) demagógiája, s ezzel magyarázták az 1898-as spanyol —amerikai háború s a panamai államcsíny támogatását s a Panama-terv létrehozásának eseményeit. A Latin-Amerikával szemben alkalmazott ún. „big stick policy"-val egyidőben a XX. század első évtizedeitől kezdve az USA a Távol Kelet felé orientálódott s távolkeleti pozíciói bizto-