Századok – 1973
Folyóiratszemle - Zevin B.: Az amerikai imperializmus 505/II
FOLYÓIRATSZEMLE 505 sítása érdekében öt éven keresztül harcolt a Fülöp szigetekért, mert ez volt az amerikai külpolitika Achilles pontja, mint arra Theodore Roosevelt rámutatott. A XX. század első két évtizedében az amerikai érdekeltség ismét a Karib tenger térségére irányult. Breveridge szenátor hírhedt mondata: „A Csendes óceán a mi óceánunk" szelleme érvényesült. Az USA 1902 és 1916 között kb. harmincszor szállt partra a Dominikai Köztársaságban, 1906-ban pedig Kuba újabb inváziójára került sor, ezt követte a mexikói forradalomba való beavatkozás, 1916-ban pedig az új eszkaláció a Karib térségben, s ekkor foglalta el az USA Haitit, Nicaragua-t, Panamát, Kubát és Dominikát. A Távol Keleten a Kínával szemben alkalmazott „open door policy" megvétózta az európai hatalmak Kínával kapcsolatos jogainak kizárólagos érvényét s biztosította az amerikai —kínai szabadkereskedelmet. A XX. század tizes éveitől kezdve a szerző csak utalásszerűén említi a külpolitikai eseményeket és nem sorakoztat fel bizonyító anyagot állításai alátámasztására. Mint elismert tényre hivatkozik annak kimondásakor, hogy mind az első, mind a második világháborúban az USA elsősorban imperialista érdekből vett részt s a második világ• háború utáni hódítások és a segélyprogramok is ezt az imperialista célt támasztják alá. Azokban a közép-amerikai országokban pedig, ahonnan ugyan katonailag visszavonultak, amerikai infrastruktúrát és rendszert hagytak maguk után. Zevin ugyan az egész cikk folyamán harciasan leplezi le az amerikai külpolitika imperialista érdekeit, a konklúziót tartalmazó alfejezetben elhatárolja magát a marxista extraprofit elmélettől s ezzel szemben azt állítja, hogy az amerikai imperialista törekvéseket nem az egész tőkés osztály gazdasági érdeke ösztönözte, hanem az imperialista kül-1 politikát csak az egyéni vállalkozók, cégek és trösztök érdeke befolyásolta, s a kormányok s a szenátus tagjai maguk is többnyire egy-egy vállalat tagjai vagy részvényesei, így ez az érdekeltség közvetlenül befolyásolja a külpolitika alakulását. Mindezt, sőt az utóbbi évtizedekről beszélve különösen a militarista erők és a hadiipar érdekeltségét s a külpolitika befolyásolásában játszott szerepét elismeri, de próbálja ezt a konklúziót nem az egész tőkés társadalom, hanem csak individuumok ill. üzletemberek csoportjainak számlájára írni. {Journal oj Economic History 1972. 32. köt. 1. szám.) R. Zs. Radoszlav Popov : Ausztria-Magyarország katona-politikai tervei a Balkánon 1903—1908 A szerző megállapítása szerint a jelzett korszakkal a történetírás eddig kevéssé foglalkozott, mert úgy vélték, ez az osztrák-magyar külpolitika passzív korszaka volt, sőt az újabb polgári történetírás már általában a Monarchia konzervatív és békeszerető politikáját emlegeti. A szerző ezt kívánja megcáfolni, a kiadott forrásanyagokra, emlékiratokra (különösen Conrad von Hötzendorf emlékirataira) támaszkodva, de felhasználja a bolgár diplomáciai képviselők jelentéseit is a bolgár Központi Állami Történeti Levéltárból. A Monarchia gyarmatok helyett a Balkán nyugati részén akart hegemón helyzetet szerezni. Osztrák-magyar konzulok nagy számban utazták be ezt a területet, felderítő célzattal. Az adott időszakban a Monarchia — belső problémái, különösen a magyar válság miatt — valóban passzivitásra kényszerült. Oroszországgal már korábban próbált egyezkedni, hogy aktivitását a Távol-Kelet felé irányítsa, ezt szolgálta az 1903. évi egyez-
