Századok – 1973
Folyóiratszemle - Pessen Edward: Az egyenlőségi mítosz és az amerikai társadalmi realitás: vagyon mobilitás és egyenlőség az „átlagember kora”-ban 500/II
500 FOLYÓIRATSZEMLE helyzet kritikájaként is. Hangsúlyozza a szerző, hogy ezek az azonosítások, valamint az egyes történelmi események alapján megfogalmazott általános következtetések igen labilisak. így pl. Nagy Sándor birodalmának sorsából Wilcken szerint az a következtetés vonható le, hogy ha két kultúra érintkezésbe kerül, mindegyiknek el kell zárkóznia a másiktól, mivel az érintkezés károsítja a magasabb színtű kultúrát, de nem szolgál az alacsonyabb fejlettségi szinten levő kultúra javára sem. Burckhardt ezzel szemben ugyanebből a történelmi tényből arra következtet, hogy két kultúra találkozásakor mind a magasabb fejlettségű, mind az alacsonyabb fejlettségű számára gyümölcsöző a szabad kölcsönhatás. A szerző szerint a történelmi kutatásnak szembe kell néznie saját lehetőségeinek korlátozottságával és azt az erkölcsi követelményt állítja fel, hogy a történész ne kívánjon saját tudományának körén túlmenő általános értékítéleteket adni, a politikusok pedig ne használjanak fel ilyen ítéleteket. (Archiv für Kulturgeschichte, 1972. II. szám. 325—364.1.). P. Edward Pessen : Az egyenlőségi mítosz és az amerikai társadalmi realitás: vagyon, mobilitás és egyenlőség „az átlagember korá"-ban A XIX. század második negyedének amerikai társadalmáról máig is Tocqueville a legmeggyőzőbb és legkoherensebb kép szerzője. Eme egalitariánus felfogás szerint ekkoriban az Egyesült Államok társadalmát a nép nagy többségét kitevő középső rétegek dominálták. A gazdagok meg sem közelítik a nagy európai vagyonokat és ráadásul ők is ,,selfmade", saját erejükből felemelkedett egyének. A politikában általános a választójog, amikor Európában a burzsoázia legfelsőbb rétegei is épp csak egy kis beleszólást vívnak ki maguknak az állam vezetésébe. E nézet szerint Amerikában a politikai demokráciát követte a társadalmi és gazdasági demokrácia, a lehetőségek páratlan egyenlősége. A szerző nem vonja kétségbe Tocqueville meglátásainak mélységét, de a nagy északkeleti városok társadalmának ún. „kvantitatív adatai" kétségbevonják, mítosszá degradálják az Andrew Jackson Amerikájára állítólag annyira jellemző egyenlőséget. A Pessen által vizsgált első kérdés: mekkora volt a kifejezetten gazdag emberek száma illetve aránya, és mekkora volt vagyonuk. Vannak korabeli listák a vezető városok leggazdagabb családjairól és vagyonuk nagyságáról (pl. a New York-i M. Beach), de ezek forrásai ismeretlenek, adataik nem megbízhatóak. A rendelkezésre álló egyéb forrásokkal kapcsolatos nehézségek ismertetése után a szerző az adózási adatok alapján megállapít ja, hogy Tocqueville látogatása idején New Yorkban több mint száz személy vagyona haladta meg a 100 000 $-t, tíz évvel később ketten voltak milliomosok és 300 további személy vagyona volt nagyobb a százezer dollárnál. Bostonban ugyanekkor egy milliomos volt és 150-en lépték túl a százezres határt. Brooklynban (ekkor ez az Egyesült Államok hetedik városa) az utóbbi kategóriába 26-an tartoztak. Philadelphiában 1831-ben Girard bankár 6 milliós vagyont hagyott hátra, további 10 volt milliomos és 350 százezer $ fölött. Ez a százezer nem kevés, ha figyelembe vesszük az egyik Astor unoka 1850-es megállapítását, miszerint egy év kellemes élet melletti eltöltése, beleértve egy európai luxusutazást, nem kerül többe 10 000 dollárnál. A szerző számos egyéb adattal is bizonyítja a korabeli dollár csodálatos vásárlóerejét és megállapítja, hogy a 100 000 $ mai árakon egy többszörös milliomos vagyonának felel meg. Az amerikai gazdagok élete csak annyiban különbözött európai társaikétól, hogy napi tevékenységükben nem a társasági, nagyvilági szórakozások, hanem az üzletben való részvétel dominált — egyszerűen mert erre volt kedvük.
