Századok – 1973
Folyóiratszemle - Demandt Alexander: Az újkori Nagy Sándor-kép politikai aspektusai 497/II
FOLYÓIRATSZEMLE 497 tizmusa és szembenállása a kapitalista értékekkel. 1914-ben még azt írta, hogy nagy baj lenne, ha az angol munkásosztály anyagi javakért hagyná magát eltéríteni egy új minőségű társadalom követelésétől. Késői éveiben már inkább a fokozatosság elvét tartotta fontosnak ezekben a kérdésekben. Tawney legfontosabb öröksége, a gazdaságtörténetnek, mint alapvetően humán tudománynak a hangsúlyozása. Bár ezt sokan elfelejtik, ma két olyan irány is létezik, amely erősíti majd ezt a hagyományt. Az egyik a történelmi demográfia sokat ígérő diszciplínája. A másik az a kísérlet, hogy az irodalmi alkotásokat, különösen az elnyomott rétegek sajátos irodalmi alkotásait is értékesítsék a gazdaságtörténeti elemzésben. Ez az irodalom kifejezi alkotója, az egyszerű nép élettapasztalatát ós így megvilágítja életkörülményeit. Tawney nagy problémája a „quality of life" a kapitalizmusban, és ez a kutatási irányzat éppen erre irányítja a figyelmet. És ezt a humanisztikus gazdaságtörténet-felfogást Tawneyra emlékezve jó megszívlelni. (The Economic History Review, 1971. 3. szám. 355 — 369. I.). H. Alexander Demandt : Az újkori Nagy Sándor-kép politikai aspektusai Az egyes történelmi tények feltárásánál a meglevő források kimerítése szab határt a történelmi kutatásnak. Új eredményt általában csak új források feltárása, vagy a meglevők alaposabb kiaknázása hozhat. Az egyes tények világtörténelmi jelentősége azonban nem áll egyetlen forrásban sem, amit erről a régi szerzők írnak, ma már többnyire nem lehet mérvadó. Az egyes események történelmi jelentőségéről alkotott ítéletek ugyanis számos tényező befolyása alatt alakulnak ki: ezt ábrázolja a Nagy Sándorról alkotott ítéletek változásainak bemutatásával a tanulmány. Az értékelések forrásait az egyes történészek leveleinek, alkalmi beszédeinek, önéletrajzainak felhasználásával próbálja meghatározni a szerző. A tanulmány először B. G. Niebuhr és J. G. Droysen Nagy Sándor-képét vizsgálja, Niebuhr 1829 —30-ban tartott egyetemi előadásai és Droysen 1833-ban megjelent Nagy Sándor-könyve alapján. Niebuhr szerint nagy történelmi távlatot tekintve igen pozitív volt Nagy Sándor tevékenysége, ugyanis ő kezdte el azt, ami Niebuhr korában (1830) befejezéshez közeledett: Ázsia európai uralom alá vetését. Az összképet tekintve — elsősorban jellembeli fogyatékosságai miatt — negatívan értékeli Nagy Sándor működését, így pl. szemére veti, hogy az ázsiaiakat az európaiakkal egyenértékűnek tekintette. Legnagyobb bűnéül pedig a görög kultúra barbarizálását rója fel. Szembefordul tehát a korában uralkodó pozitív Nagy Sándor-képpel, különösen Schlegel nézeteivel. Ennek az értékelésnek egyik fő oka az, hogy Niebuhr igen sok közös vonást lát Nagy Sándor és Napóleon között, és Napóleon-ellenes érzelmeit kivetíti Nagy Sándorra is. Niebuhr előadása csak 1848-ban jelent meg, ezért Droysen nem ismerhette, amikor 1833-ban kiadta Nagy Sándor-könyvét, amelyben Nagy Sándort a világtörténelem egyik legnagyobb alakjakónt, új korszak megindítójaként ábrázolja, Az eltérő értékelésnek mindenekelőtt Droysen történetfilozófiájában lelhetjük magyarázatát; Droysen ugyanis Hegel tanítványa volt és mesteréhez hasonlóan értelmetlennek tartotta a megtörtént események kritikáját. Ezen az alapon pl. Droysen az előítéletek kölcsönös feladásának tekinti és ezért üdvözli az európaiak és ázsiaiak egyenlősítését, ami Niebuhrnál Nagy Sándor egyik fő hibája, A népek közötti megbékélés Niebuhrnál hamis illúzió, Droysen szerint a
