Századok – 1973

Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: A Volksbund utolsó éve és a magyar nemzetiségpolitika (1944. március 19.–1945. április 4.) 25/I

42 TILKOVSZKY LORANT tartásunkat a hazai német kérdésben, annak biztos tudatában, hogy a hazai németség is megmarad a hazafias hűség és a lojális együttműködés hagyományos útján."4

2 Talán nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy Sztójay mint Csáky már 1940 őszén mennyire önkényesen tulajdonít a hazai németségnek történelmileg indokolt különleges helyzetet; hogy mit jelent az együttélő nemzetiségek közül igazából csak a némettel érzett sorsközösség ; hogy e kapcsolat ilyen értelmezése a bűnös háborús szövetség ugyancsak sorsközösségként való felfogásával csendül egybe, s tulajdonképpen annak aláhúzására szolgál. Nyilván nem kell arra sem sok szót vesztegetni, mit jelent az,ha Magyarország miniszterelnöke a hazához valóban hű és lojális németek Hűségmozgalmát betiltva a volksbundista németektől várja, hogy megmaradnak a hűség azon hagyományos útján, amelyet — mint mindenki jól tudta — már elhagytak régen. A főispáni értekezleten Sztójay megemlítette, hogy különös gondja lesz ,,a Bécsben 1940-ben létesült megállapodásban foglalt elvek érvényesülésének biztosítására". Mint láttuk, a Volksbund vezetőségétől származó „Megoldási javaslatok" felvetették a bécsi egyezmény becikkelyeztetésének igényét is. Most mégsem került sor ennek erőltetésére, mert a Volksbund a III. SS-akcióval volt elfoglalva, s az ezzel kapcsolatban kötött egyezmény a német félre jóval előnyösebb szempontok érvényesítésének tört utat a magyar állam és a magyarországi német népcsoport viszonya tekintetében.43

Míg Sztójay azt hitte, hogy a Kállay-kormány által kijátszani próbált egyezmény következetes érvényesítésére való eltökélt szándékát hangsúlyozva hatásos benyomást kelt a németekben, valójában a bécsi egyezmény már kevés volt nekik, s ha rajtuk múlik, - (azaz marad rá idejük), akkor egészen bizonyosan messzemenően súlyosabb feltételek közt rendezik újjá ezt a szerencsétlen viszonyt. A Volksbund kívánságait figyelembe vevő „tisztogatás" azon megyékben, amelyekben nagyobb lélekszámú, Volksbund által szervezett németség élt, a főispánokat sem kímélte. Különösen hírhedt eset volt Deák Leó Bács-Bodrog megyei főispán leváltása, aki , helyzetjelentéseiben állandóan a Volksbund ellen izgatott", s annakidején különösen szorosan együttműködött Keresztes-Fischer belügyminiszterrel. Utóda az Imrédy-párti Piukovich József lett, aki azonnal hízelgő nyilatkozatokat tett a németeknek, minden tekintetben a Volksbund kedvében járt, s június 16-án Deák Leót a magyar rendőrséggel letartóztatta, majd kiszolgáltatta a szegedi német biztonsági szerveknek.44 Sztójay május 24-i programbeszéde a képviselőházban, majd másnap a felsőházban, a követendő nemzetiségpolitika tekintetében lényegében a főispáni értekezleten kifejtett elveket ismertette. Itt ugyan azt is hangsúlyozta, hogy „egyenlő mértékkel mér az összes itt velünk sorsközösségben élő nemzetiségek számára", — a beszédnek az a kiemelt jelentőségű állítása, hogy „a hazai németséggel való viszonyunk az évszázadok folyamán egészen különleges módon alakult, és kezdettől fogva nem a nemzetiségi jogviszony, hanem a testvériség családi viszonya volt", — itt is világosan utalt arra, hogy a 45

OL ME Nemzetiségi о. 189. es. С. 20441/1944. 43

Tilkovszky Lóránt: A Fegyveres-SS magyarországi toborzó-akciói. Hadtörténelmi Közlemények, 1973. évf. 1. sz. 66—67. 1. 44

PA AA, Staatssekretariat 1., Ungarn. 3711. — Veesenmayer távirati jelentése. Budapest. 1944. jún. 18.