Századok – 1973
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: A Volksbund utolsó éve és a magyar nemzetiségpolitika (1944. március 19.–1945. április 4.) 25/I
A VOLKSBUND TJTOLSÓ ÉVE . 43 német kisebbséget megkülönböztetett bánásmódra tartja jogosultnak. Szólt ugyan arról, hogy a magyar kormánynak „lojalitást kell követelnie az összes itt velünk együttélő nemzetiségi honpolgárainktól, kívánnia kell a magyar állam egységének, biztonságának, szuverenitásának feltétlen elismerését, az összes állampolgári kötelesség hűséges teljesítését, és általában a magyar állam keretei közé való őszinte és fenntartás nélküli beilleszkedést", — mindez azonban érdemileg egyoldalúan a többi nemzetiség felé irányul, ha elfogadia — márpedig álláspontjának ez az alapja, — hogy a német nemzetiség államhűségéhez, lojalitásához nem fér kétség. Ezúttal is végül abban összpontosultak fejtegetései, hogy a magyarság és a vele együtt élő német nemzetiség között „a kialakult sorsközösség ma is egyik legfontosabb éltetőeleme a nagy német birodalommal fennálló barátságunknak és fegyverbarátságunknak".4 5 A Sztójay-kormány nemzetiségpolitikájának irányelveit Sztójay intenciói alapján Pataky Tibor államtitkár szövegezte meg; ez szolgált a miniszterelnök azon átirata alapjául, amelyet minden egyes miniszterhez intézett. Ezek a miniszterelnöki átirat szövegét — olykor a saját hatáskörük speciális szükségleteihez alkalmazva és kiegészítve, — rendelet formájában tették közzé,4 6 így téve eleget Sztójay azon kívánságának, hogy a nemzetiségi ügyek kezelése az egész országban, minden vonalon egységes irányelvek alapján történjék. Pataky előterjesztése alapján, Sztójay kívánságára, a szóban forgó miniszteri rendeletek újra felhívták a figyelmet arra a régebbi rendelkezésre, hogy minden olyan kérdésben, amelynek nemzetiségi vonatkozása, kihatása van, a bármely tárca keretében tervezett intézkedések — a tényállás teljes ismertetése mellett — felterjesztendők véleményeztetésre a miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztályához. A miniszterelnöki átirat szerint „nem tűrhető el, hogy mindenki saját egyéni — az összes számba veendő viszonyok nem kellő ismeretén alapuló felfogását érvényesítse a nemzetiségi kérdésben", s kijelenti, hogy a legszigorúbban fognak eljárni azokkal szemben, akik a kormány által képviselt irányelvekhez nem alkalmazkodnak. A kormány nyugalmi helyzetet kíván teremteni a nemzetiségi kérdés területén, mert ez „egyik igen fontos biztosítéka katonai erőfeszítéseink maradéktalan sikerének". A nemzetiségi problémák nyugvópontra juttatására irányuló törekvésnek ez az alapvető aspektusa már eleve előtérbe állítja a szovjetellenes háború magyar-német katonai-politikai szövetségének megfelelően az ország magyarságának az ott élő német népességgel való szoros együttműködését: „Vegye tudomásul minden tiszt és tisztviselő, hogy a magyar német barátság sorsközösségünk alapján sarkköve, alapja a magyar politikának. Ennek a sorsközösségnek tudata hatja át kinn a harcmezőn együtt harcoló fiainkat, s ennek a tudatnak, az egymásrautaltság tudatának kell élővé s hatékonnyá tenni a hazai németséggel a legkisebb falvakban is kiépítendő társadalmi kapcsolatokat, a kölcsönös baráti megbecsülés jegyében." Sztójay lelkére köti a magyar hivatalnoki s katonai intelligenciának, hogy „ne vegye magát körül kínai fallal, hanem igyekezzék minden kínálkozó alkalmat felhasználni társadalmi kapcsolatok létesítésére, elsősorban a hazai németséggel". 45 OL Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1944. máj. 22. — Sztójay programbeszédének előzetesen bemutatott szövege. 46 A miniszterelnöki átirat teljes szövege Jaross Andor belügyminiszter 1944. jún. 15-i szigorúan bizalmas rendeletében rögzítve maradt fenn: ME Nemzetiségi o. 215. cs. P. 25062/1944.
