Századok – 1973

Történeti irodalom - Ila Bálint–Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona (Ism. Hangay Zoltán) 491/II

484 TÖRTÉNETI IRODALOM 492 Az első és egyetlen kötet a műfaj szerencsés megválasztásáról tanúskodik. Egy történeti helységnévtár kevés lett volna, a monografikus feldolgozáshoz meg nincsenek meg sem a megfelelő káderek, sem a keretek. A jó helytörténeti lexikon segítségével viszont egy-egy megye a saját monográfiáját alkalomszerűen ős függetlenül később bármikor elkészítheti. Az országos vállalkozásnak az egyik célja éppen a helytörtónetírás közös nevezőre hozása. Tekintélyes, de tervszerűen szelektált forrásanyagával a gazdasági-társadalmi fejlődós megalapozottabb — esetleg statisztikus — vizsgálatát biztosítja. A megjelent kötet elsősorban forráskiadvány, de rendezi ós fel is dolgozza anyagát, így egyben a megye gazdasági szemléletű újkori és legújabbkori történeti földrajza. Céljai között szerepel, hogy segítsen az államigazgatásnak is a mindenütt napirendre került községfejlesztési ós rendezési tervek elkészítésében, bár a helytörténeti anyag levéltári rendje következtében tulajdonképpen az egykori (1950 előtti) Veszprém megye lexikona, de egy ügyes térkép máris áthidalja a különbséget, amelyet végleg el fog tüntetni a zalai kutatás befejezésével hamarosan megjelenő pótfüzet az átcsatolt helységekről. Végigkísérve a munkát, a bevezetés az egész sorozat elé készült, a kötettel kezdődő vállalkozás bemutatása. A további két részre azután kerek négyszáz oldal jut, melynek öthatoda a megye községeinek és lakotthelyeinek lexikona. Ezt megelőzi első részként Veszprém megye történetének összefoglalása. A megye területi alakulásának bemutatása a történeti és mai megyehatárok közötti különbség miatt rendkívül fontos. Nagyon jól használhatók a szöveghez mellékelt térképek, amelyek még a községalakulások ós községegyesítések folyamatát is bemutatják 1785 óta. Gazdag fejezete ennek az első résznek a népesség számának általános áttekintése. A II. József kori összeírás az első biztos támpontunk ebben a tekintetben. Eszerint a megyének 140 749 lakosa volt, amely a felszabadulás utánra duplázódott meg (1949: 277 969). Már itt képet kapunk az ipari fejlődés és a városiasodás folyamatáról. A megye lakóinak foglalkozási összetétele, megélhetési forrásai című harmadik fejezet két periódusra osztva (Termelési viszonyok a XVI—XVIII. és a XIX—XX. században) lényegében Veszprém megye történetének summázata. Ebben a roppant anyagot feldolgozó szerzők kissé elidőznek a jobbágyparaszti terhek általános jellegű, tehát eléggé ismert bemutatásánál. Főleg a XVIII. századdal foglalkoznak, és a megelőző két évszázad végül valahogy belemosódik ennek ismertetésébe. Az adattár jellegű második rósz a megye helységeit a bevezetésben ismertetett rendszer alapján tizenkét szempont szerint mutatja be. Az 1.1. és I. 2. a helységek nevét tárgyalja, és itt Csánki Dezső művének felhasználásával visszanyúlik a középkorig. Rögtön felvetődik a kérdés, helyes volt-e egy ilyen átfogó munkából a középkori anyag kirekesztése, mert a továbbiakban a lexikon csak a Mohács utáni megye adatait dolgozza fel. Nyilvánvaló ugyan, hogy a joggal hangsúlyozott törtónetstatisztikai módszer kialakítására megfelelő idő- és adatsorokat még a forrásokban országosan gazdagabb XIV—XV. századból sem lehetett volna kialakítani, különösen a forrásszegény Veszprém megyében, de akkor is helyes lett volna felvenni külön II. pontként a fellelhető középkori anyagot, ami biztosítaná az új sorozat kapcsolatát a Györffy-féle vállalkozással, az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzával. Vagy legalább a II. pontba (Települések, lakotthelyek ós puszták életrajza) belefórt volna egy teljes történeti áttekintés, hisz ezek a kötetek által életrajznak nevezett összegezések amúgy is tömörek és ilyen irányú bővítésük nem növelte volna tetemesen a lexikon terjedelmét, viszont az értékét annál inkább. Nagyon hiányzik a helybeli birtokosok lajstroma. Erre a következő köteteknél feltótlenül gondolni kell. A III—VI. pontok a helységek statisztikai jellegű gazdasági-társadalmi leírásai. Először (III.) a település területére ós művelési ágaira kapunk adatokat az utolsó száz