Századok – 1973

Történeti irodalom - Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. (Ism. Ember Győző) 458/II

462 TÖRTÉNETI IRODALOM 462 természetes határai, amelyeket tiszteletben kell tartani. Kosáry Domokos fenti igénye véleményem szerint már túlmegy ezeken a határokon. * Kosáry Domokos új kézikönyvének címéből nemcsak műfajára nem derül fény, hanem az sem tűnik ki, hogy időben meddig terjed majd. Vajon csak 1826-ig, mint a szerző előző vállalkozása, avagy 1848-ig, a magyarországi feudalizmus végéig? A könyv szövege sem ad határozott választ erre a kérdésre. Csak az általános részről mondja biztosnak, hogy az 1848-ig terjed, illetve fog terjedni (14. 1.). Helyes lenne, ha az időrendi részekben is 1848 lenne a záróhatár, annak ellenére, hogy 1825-tel egy másik nagy vállalkozás kezdődött, az I. Tóth Zoltán szerkesztésében indult Magyar Történeti Bibliográfia. Ez azonban más jellegű, — egyrészt nem válogatott, hanem teljes, másrészt nem kritikai — mint akár a korábbi Bevezetés, és méginkább különbözik a mostanitól. Nem lenne tehát felesleges, ha az új kézikönyv az 1826 és 1848 közötti szakaszra vonatkozó könyvtári és levéltári anyagról egyaránt tájékoztatna, tehát a magyarországi feudalizmus egész idejét felölelné. A szerző egyébként az általános tájékoztatás nagyobbik részét tartalmazó első kötetben egészen 1848-ig ad ismertetést. Ezzel már elkötelezi magát arra, hogy az általános tájékoztatás még hátralevő részében, valamint az időrendi fejezetekben is ezt fogja tenni. Beméljük, így is lesz. A szerző ugyanis munkáját két nagy részre tagolja: az egyik az általános, a másik az időrendi rész. Az általános rész három alrészre tagolódik: az első a könyvtárakról és a bibliográfiákról, a második a levéltárakról és a forrásközlésekről, a harmadik pedig az általános irodalomról szól.* Az időrendi részt négy alrészre szándékozik osztani a szerző: az első 1626-ig terjed, a második a XVI—XVII. századot, a harmadik a XVIII. századot 1790-ig, a negyedik az 1790 utáni évtizedeket, illetve a rájuk vonatkozó tájékoztatást tartalmazza majd (14. 1.). A hatalmas terjedelmű — legalább öt, de inkább még több kötetet igénylő — kézikönyvnek a fentiek szerinti szerkezeti tagolása alapjában véve, a fő vázat illetően, helyesnek mondható. Más kérdés azután, hogy a szerző mennyiben tett eleget a helyesen választott szerkezetből következő szerkesztési követelményeknek. Ezt egyelőre természetesen csak a megjelent első kötet alapján vizsgálhatjuk ós állapíthatjuk meg. Az első kötetben az általános résznek a könyvtárakról és a bibliográfiákról szóló első alrészét, továbbá a levéltárakról és a forrásközlésekről szóló második alrészének egyik — nagyobbik — hányadát találjuk. Ennek az alrésznek kisebbik — az egyházi és a külföldi levéltárakról szóló — hányada terjedelmi okokból már nem fért bele a kötetbe. Ugyancsak a következő kötetbe fog kerülni az általános rész harmadik — az általános irodalomról szóló — alrésze. A kötet első 30 oldalán a tartalomjegyzéket, a szerző 7 oldalas előszavát és a rövidítések jegyzékét találjuk. Az általános résznek a könyvtárakról és a bibliográfiákról szóló első alrésze a 890 oldal terjedelmű kötetnek nem egészen egy kilenced részét igényelte, összesen 98 oldalt. Ennek a 9 fejezetre osztott alrésznek első fejezetében a szerző általános tájékoztatást ad a bibliográfia, elsősorban a történelmi bibliográfia fejlődéséről és felsorolja a hazai és külföldi bibliográfiák bibliográfiáit. * Az irodalom nyilván csak a feldolgozásokat jelenti szerző szerint, hiszen a forrásközléseket a levéltárakról szóló második alrészben ismerteti.