Századok – 1973

Történeti irodalom - Rácz János: Az üzemi bizottságok a magyar népi demokratikus átalakulásban (1944–1948) (Ism. Izsák Lajos) 453/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 453 tási botrányban játszott szerepére mutat rá. A bevezető és az iratok jó összhangban tárják fel, hogyan igyekeztek személyes és csoportérdekeket érvényesíteni ez időben is a politikai élet egyes faktorai. A Bethlen-kormány idején kiépült kormányzati rendszer képét a belpolitikai viszonyok higgadt elemzésével rajzolja fel és sok új, finom részlettel gazdagítja a bevezető. Ha itt a nemzetközi tényezők bizonyos mértékig háttérbe szorultak, az, úgy vélem, jórészt magának a kötetnek az anyagában rejti magyarázatát. A bevezető tanulmány érdekesen fejti ki, miként volt lehetséges, hogy Bethlen a közigazgatás szervezetével és apparátusával lényegében véve megoldja azt a feladatot és biztosítsa azt a funkciót, ami, például Olaszország esetében, fasiszta tömegpárt létrehozását kívánta. Ezzel is összefüggésben, de az egész rendszer jellegét is summázva emeli ki, hogy Bethlen s az egész konszolidáció folyamata a dualizmus állami berendezkedéséből a legrosszabb, legkonzervatívabb, legreakciósabb elemeket mentette át és idomította a forradalmak leverése után kialakult helyzethez. A szélsőjobboldalnak és módszereinek háttérbeszorítása így mehetett végbe, a nélkül azonban, hogy végleges és teljes félreállítása is megtörtént volna. A tanulmány, helyesen, igen nagy jelentőséget tulajdonít a konszolidáció szempontjából a SzDP-tal kötött kormány-megállapodásnak, noha az, megítélésem szerint, nem gátolta oly mértékben a szociáldemokrata vezetők és a liberális ellenzéki csoportok parlamenti, fővárosi együttműködését, mint ahogyan az a tanulmány alapján kitűnik. Ugyancsak nyomatékosan szól a bevezető tanulmány a Kisgazdapárt, a kisgazda társadalom politikai szerepéről, valamint arról, hogy Bethlen hogyan s miért szorítja ki e tényezőket a politikai életből. A rendszer biztosítása eszközeként vizsgálja a tanulmány a választójog s a parlament vonatkozásában alkalmazott manipulációkat, a politikai jogok korlátozását. Egészében véve a kötet a Horthy-korszak történeti irodalmát jelentékenyen gazdagítja s bizonyára ösztönzésül szolgál további Bethlen-iratok feltárásához, publikálásához, a Bethlen-kormány történetének további kutatásához. L. NAGY ZSUZSA RÁCZ JÁNOS: AZ ÜZEMI BIZOTTSÁGOK A MAGYAR NÉPI DEMOKRATIKUS ÁTALAKULÁSBAN (1944—1948) (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1971. 160 1.) Hazánkban a felszabadulás nyomán kibontakozó népi demokratikus forradalom talaján különböző népi forradalmi szervek jöttek létre. Az üzemi bizottságok — bár nem csupán üzemekben és munkások részvételével alakultak meg — a munkásosztály szervei voltak és kiemelkedő szerepet játszottak a munkásosztály hatalmának megteremtéséért folytatott harcban. A munkásellenőrzés kérdése, melynek vizsgálatával kezdi Rácz János szóbanforgó munkáját, az első világháború időszakában a polgári forradalomból a szocialista forradalomba való átmenet idején vetődött fel. Az oroszországi forradalmak idején a lenini békés átmenet tervében a tőkét korlátozó munkáscllenőrzésnek igen nagy szerep jutott volna, erre azonban csak a szocialista forradalom győzelme után került sor. A világháború végén kialakult forradalmi helyzetben számos országban, így pl. : Ausztriában, Angliában, Csehszlovákiában és Németországban is harc kezdődött a munkás- és üzemi