Századok – 1973

Történeti irodalom - Rácz János: Az üzemi bizottságok a magyar népi demokratikus átalakulásban (1944–1948) (Ism. Izsák Lajos) 453/II

454 TÖRTÉNETI IRODALOM 454 tanácsok létrehozásáért — állapítja meg a szerző. Ennek bemutatása után azonban, ha röviden is, de érdemes lett volna kitérnie a magyarországi Tanácsköztársaság időszakára, rámutatni arra, hogy nálunk miért halványult el akkor a munkástanácsok ellenőrző szerepe. A munkásellenőrzés vonatkozásában új szakaszt jelentett a fasizmus és a háború elleni harc, majd a népi demokratikus forradalmak kibontakozása. E megállapításból kiindulva a szerző röviden kitér arra, hogy Bulgáriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Lengyelországban és Romániában még ezen országok teljes felszabadítása előtt — Magyarországhoz hasonlóan — alakultak üzemi tanácsok, üzemi bizottságok. Ugyanakkor szükségesnek tartja leszögezni azt is, hogy „ . . . nemcsak a népi demokratikus fejlődés útjára tért európai országokban alakultak 1944 — 1945-ben üzemi tanácsok, bizottságok, Franciaországban és Olaszországban pl. a háború nyomán kialakult forradalmi helyzetben a forradalmasodott munkásság létrehozta üzemi testületeit. Franciaországban már 1945. február 22-én megjelent az üzemi tanácsok létezését és szerepét elismerő és szabályozó rendelet, az 1947-ben elfogadott olasz alkotmány pedig tartalmazta a demokratikus üzemi munkásellenőrzést" (14. 1.). A munkásellenőrzós gondolatának történeti áttekintése után tér rá a szerző az üzemi bizottsági rendszer magyarországi kialakulásának felvázolására. Számba veszi azokat a tényezőket, amelyek befolyásolták a KMP állásfoglalását az üzemi bizottságok kérdésében. Külön kiemeli a KMP politikájában történt voltozás jelentőségét, amely a Komintern VII. kongresszusa tézisei magyarországi alkalmazásának kidolgozása után vált különösen fontossá. A párt politikáját a nemzeti demokratikus erők összefogására, a független, szabad, demokratikus Magyarország követelésére, illetve megteremtésére építette. Ennek a talaján bontakozott ki az ellenállási mozgalom, amely életre hívta az első üzemi bizottságokat is. Ezek a bizottságok irányították azután a vállalatokon belüli szabotázsakciókat, elrejtették a német parancsra leszerelt fontosabb gépeket . . . stb. Az ország területének fokozatos felszabadulásával együtt jöttek létre a későbbiekben az üzemi bizottságok és irányításukkal kezdett megindulni a termelés is. A két munkáspárt aránylag gyorsan felismerte az üzemi bizottságok jelentőségét és igyekezett átfogni tevékenységüket. Azt, hogy 1944 őszén az MKP által készített „Magyarország demokratikus újjáépítésének ós felemelkedésének programjá"-ból kimaradt a munkásellenőrzés kérdése, a szerző azzal indokolja, hogy a program készítői a valóságosnál negatívabban ítélték meg a lehetőségeket, nem ismerték fel a munkásellenőrzés jelentőségét, szerepét a forradalmi átalakulásban. A munkásellenőrzés programba iktatásával nem akarták veszélyeztetni a széles nemzeti összefogás lehetőségót. Ugyanakkor kiemeli azt is, hogy az MKP rövid idő alatt felismerte az ÜB-ben rejlő lehetőségeket, s noha az SzDP a nagyobb hagyományokkal rendelkező bizalmi rendszer mellett foglalt állást, 1945 februárjában kiadták az ÜB-k létrehívásáról szóló kormányrendeletet, amelyet 1945 júniusában még egy követett, és ez utóbbi már általánossá tette az üzemek munkásellenőrzését. Ezután részletesen ír a szerző arról, hogy az üzemi bizottságok milyen nagy mértékben segítették a termelés megindítását, vettek részt a romok eltakarításában, majd elemzi az üzemi bizottságok 1945 nyarán tartott első országos konferenciáját. Bemutatja az ÜB-k pártszerinti összetételét és foglalkozik a szakszervezeti mozgalommal való kapcsolatukkal. Ez utóbbiak fontosságára külön is fel kívánjuk hívni a figyelmét, mivel úgy érezzük, nem a súlyuknak megfelelő mértékben kerülnek tárgyalásra könyvében ezek a kérdések. így például ki lehetett volna mutatni a pártösszetótelnél azt, hogy milyen volt a régi szakmunkások aránya a kommunista és szociáldemokrata tagok között, milyen mértékben vettek részt a bizottságok munkájában a régi üzemi törzsgárda tagjai . . . stb. Az üzemi bizottságok ós a szakszervezeti mozgalom kapcsolata pedig azért is igényelt volna bővebb kifejtést, mert maga a szerző állapítja