Századok – 1973
Történeti irodalom - Bethlen István titkos iratai (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 451/II
TÖRTÉNETI IRODALOM 451 Ákos mester is, nem annyira keresték és feltárták, mint inkább konstruálták a nagy összefüggéseket. Adataik fényét a múltnak arra a szakaszára és azokra az alakjaira vetítették, amely szakaszt és amely alakokat előre kitűzött céljuk szolgálatában kívánták olvasóik elé állítani. Ákos mester és elődei között a lényeges különbség nem is abból adódott, hogy mi volt viszonyuk a valósághoz s a rendelkezésükre álló források adatait mily mértékig módosították, hanem abból, hogy a társadalom más és más rétegének érdeklődését és érdekeit tartották szemük előtt művük írása közben. Előadásuknak egyéni, egymástól elütő színét, sőt részben mondanivalóik tartalmát is elsőrenden ez a társadalomtörténeti determináltság határozta meg. Mályusz Elemér nem nagy terjedelmű, de adatokban ós szempontokban igen gazdag tanulmánya e korai magyar századok történelmére, minden bizonnyal, megtermékenyítően fog hatni. A minuciózus kritikájának rostáján átment adatok szilárd alapul kínálkoznak a további kutatásokhoz. KOMJÁTHY MIKLÓS BETHLEN ISTVÁN TITKOS IRATAI Az iratokat sajtó alá rendezték, a bevezetőt és a magyarázatokat írták Szinai Miklós és Szűcs László ( Budapest, Magyar Országos Levéltár — Kossuth Könyvkiadó. 1972. 492 1. és 12 1. kép) A magyar ellenforradalmi rendszer stabilizálása, működési kereteinek kiépítése Bethlen István gróf illetve kormánya tevékenységéhez fűződik. Bethlen azonban nemcsak 1921 —1931 között, hanem azt megelőzően és az után is kulcsfigurája volt a rendszernek. Mégis, mindezideig sem a Bethlen-kormány összefoglaló monográfiája, sem magának Bethlennek a politikai életrajza nem készült el, nem jelentek meg önállóan, módszeres forrásközlés formájában Bethlen-iratok sem. Ez a körülmény önmagában véve is megnöveli e forráskiadvány értékét, annál inkább, mert az iratokat terjedelmes és tartalmas bevezetőtanulmány előzi meg. Szinai Miklós és Szűcs László egy korábbi kötettel (Horthy Miklós titkos iratai) már bebizonyították, hogy nemcsak tudományos, de közönségsikert is tudnak szerezni egy forráskiadványnak. Természetesen a sikert azonos szinten megismételni nem könnyű. De míg ott az iratok önmagukban is megtették a magukét, itt, a Bethlen-kötetnél, a bevezetőtanulmány közreadása gazdagítja a publikációt. A Bethlen-kötet Bethlen István politikai pályájának nem teljes egészét fogja át, hanem a legfontosabb, a miniszterelnökségére eső tíz esztendőt emeli ki, mint amely a rendszer egésze szempontjából is alapvető volt. A közreadott mintegy 200 iratot a miniszterelnök ún. félhivatalos levelezéséből válogatták a szerkesztők, ragaszkodva ahhoz az elvhez, hogy egyetlen, irattípusát tekintve egységes levéltári állagot mutassanak be, illetve ezen keresztül vessenek fényt Bethlen és kormánya tevékenységére. Maga az anyag tehát két szempontból is meghatározta az egész kötetet: a félhivatalos iratok, sokrétűségük révén, tematikailag változatossá tették a kötetet; de természetükből következően egy-egy eseménynek vagy problémakörnak nem egyszer csak marginális vonatkozásait tartalmazzák, s az alapforrások gyakran más iratcsoportokban nyugszanak (pédául az 1922-es választások vagy a frank-ügy esetében is). Az iratoknak ez a jellege ugyanakkor nem zárja ki, hogy új vagy eddig kellően nem méltányolt aspektust nyisson a korszak egészére, Bethlen felfogását, szerepét pedig szintén új oldalról világítsa meg (például Gömbös nyugdíjának folyósítása kapcsán, vagy az Esküdt-ügy iratainak kiemelése esetében).
