Századok – 1973

Történeti irodalom - Mályusz Elemér: Az V. István-kori Gesta (Ism. Komjáthy Miklós) 448/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 449 A krónikaszöveg elemzése során Mályusz jóformán minden esetben, amikor más forrásokból, nem egy esetben a szerző páratlan akribiával végzett rekonstrukciójából, tudjuk, miképpen történtek is a dolgok, azt állapította meg, hogy V. István történetírója így, vagy úgy módosította a valóság képét. Megállapításait szinte szükségképpen kísérte negatív (vagy talán szabad következtetéseim levonása előtt, elöljáróban azt mondanom, negatívnak tűnő) megjegyzésekkel Mályusz. Gondosabb válogatás nélkül hadd vonultassak fel kritikai észrevételeiből néhányat. Ákos mester azzal, hogy az írásos kérvényezés bevezetését IV. Béla korából visszahelyezte III. Béla idejébe, „a kancelláriai Írásos ügyintézés tekintélyét kívánta növelni" (14. 1. — kiemelések tőlem. — K. M.). A hiihedt életű IX. Benedek pápát, aki, állítólag, a fehérvári liturgikus ruhával kapcsolatos kiváltságot adta, ,,boldog"-nak mondja, amivel „a szerző növelni kívánta az intézkedés jelentőségét" (17. 1.). A „budai préposti tekintély növelése érdekében is" nem egy módosítást hajtott végre az egyházi intézmény történetén (18. 1.). így például „Ákos mester szándékosan tulajdonította I. Gézának a káptalan megadományozását " (19. 1.), „szándékosan használt archaikus formát" (21. 1.), ,,gátlás nélkül vetette oda, hogy Szent István személyesen járt Rómában" (22. 1.). Művében nem egy helyen van „fiktív rokoni kapcsolatot valóság gyanánt féltüntető állítás" (30. 1.). A Nagymartoniak harci babéra! „Ákos mester képzeletének szüleményei" (36. 1.). István stájerországi hercegségének történetében nem egyszer ,,a szereplőkön kívül képzeletének teremtményei az események is" (47. 1.). „Ő volt a történetíró, aki korának politikai állapotát a honfoglalás korának egyenes folytatásául tüntette fel. . ." (49. 1.). „Minél inkább éltért előadása a valóságtól, annál határozottabban tűnik élénk az V. István-kori Magyarország uralkodó osztálya" (101. 1.). ,, . . . saját családjának helyzete határozta meg azt a pontot, ahonnan kora tényleges állapotait és a történelem menetét egyaránt figyelte" (63.1.). Ákos mester módosításainak célja az volt, hogy „a történeti tudat a tényleges állapothoz igazodjék" (63. 1.). ,, . . . ő csak hozzáidomította a tényleges társadalmi állapothoz a múltat" (67. 1.). Sarolt házasságához fűzött elbeszélésével „kapcsolatban nem érdektelen megjegyeznünk" —, írja Mályusz — „mily bizonytalannak tételezte fél Ákos mester olvasói időérzékét" (61. 1.). Legszívesebben előkelő kortársaival, ill. azok származásával foglalkozik, „miközben szemrebbenés nélkül alakítja át a hagyományt" (70. 1.). „Nemcsak tudatosan formálta a hagyományt, hanem ősöket is teremtett a hiányzók helyébe" (83. 1.). Az augsburgi vereséget követő, nagy magyar győzelem története „az első betűtől az utolsóig légből kapott" (99. 1.). A csodálatos hadjárat részleteit korábbi évtizedek magyar győzelmeiről szóló forrásokból merítette, ,,a részletek tehát — mondja Mályusz — „kifogástalanul igazolhatók, ugyanakkor összességükben a legnagyobb írói önkény termékei" (100. 1.). A kalandozásokról szóló fejezetekben is nem egyszer mutatja ki a szerző „Ákos mester önkényes eljárását" (102. 1.). A későbbiek folyamán is kénytelen megállapítani, hogy „a valóságot könnyű szívvel feláldozza előre kitűzött célja érdekében" (113. 1.). Ezekben a beállítási sajátosságokban, a valóság képének ismételten megfigyelhető elrajzolásában Mályusz Ákos mester „írói magatartásának hátrányait " (60. 1.) látja. A dolgok tárgyilagos igyekezettel való előadásáért pedig megdicséri „történetíróhoz illő magatartását" (62.1.), vagy megállapítja, hogy „a történetírói kötelességét teljesítette véle" (106. 1.). A valósághoz történetesen hű előadás „a tényekhez ragaszkodó történetírónak mutatja Ákos mestert" (34. 1.). Ha ezeket az igen ritka, szinte kivételszámba menő eseteket szembeállítjuk a hasonlíthatatlanul gyakoribb ténnyel, hogy Ákos mester megmásította a valóságot, hogy hamis időrendbe, más összefüggésbe helyezte az eseményeket s, ha nem is ment el minden esetben odáig, mint Anonymus, aki, hogy „nemzetivé" tegyen egy népi mondát, osztálytartalommal töltötte meg azt (a népi monda Botondját az uralkodó osztály tagjának tüntetve fel), de néha még ő is torzított társadalomszemléletének tükrében is,