Századok – 1973

Történeti irodalom - Mályusz Elemér: Az V. István-kori Gesta (Ism. Komjáthy Miklós) 448/II

TÖRTÉNETI IRODALOM MÁLYUSZ ELEMÉR : AZ V. ISTVÁN-KORI GESTA (Értekezések a történeti tudományok köréből. Uj sorozat. 58. Szerkeszti Spira György. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1971. 151 1., 4 fényképmásolat) A magyar királyi udvarban, mint ismeretes, a XI. század közepe óta vezettek történelmi feljegyzéseket. Ezek a szinte minden korszakfordulón kiegészített ós módosított feljegyzések több krónikaváltozatban is (Nemzeti, Budai, Dubnici stb.) ránk maradtak. A magyar krónikák különböző korokból számazó rétegeit az immár csaknem egy százada folyó, modern, kritikai krónikatanulmányok finom elemzéssel különítették el egymástól. így választották le a XI. század közepe táján keletkezett ősgestáról a XII. század elején, Kálmán uralkodása alatt írt folytatását, a Gesta Ladislai regis-t, majd arról XII. századközópi folytatóját s a később megfogalmazott részeket. Domanovszky Sándor mutatott rá elsőként arra, hogy e későbbi részek V. István király korából származnak. A folytatás írójának személyére vonatkoztatható adatok körét szellemesen szűkítette le Györffy György s határozta meg azok alapján az V. István-kori Gesta íróját Ákos mester pesti plébános, későbbi fehérvári őrkanonok, majd budai prépost, közben királyi káplán ós királynéi kancellár személyében. Horváth János újabb részletekkel gazdagította Györffy eredményeit s filológiai pontossággal kijelölte krónikáinknak Ákos mester tollából származó fejezeteit s elődei munkáján megejtett módosításait. Mályusz Elemér mostani, a filológiai és historiográfiai módszert remekül egyesítő tanulmányában, amely Thúróczy krónikájára vonatkozó kutatásainak, ill. monográfiájának mellékterméke, következtetéseiben eljutott addig a határig, ameddig e komplex módszerrel, véleményem szerint, egyáltalán el lehet jutni. A Thúróezy-krónikának Ákos mestertől származó fejezeteihez fűzött kommentárjait dolgozta egybe általános észrevételek kötőanyagával s állapította meg ily módon, hogy Ákos mester nemcsak egész fejezetekkel toldotta meg a korábbi Gestát, hanem ,,egy-egy mondat erejéig máshol is változtatott az előtte levő szövegen" (9. 1.). Mályusz a módosításokat aprólékosan számbavette. Egybevetéseiből fény derült a szándékokra, amelyek Ákos mestert módosításaiban s az új részek megírásának mikéntjében vezették. A szerzőt bámulatosan gazdag anyagismerete, kiváló múltmegelevenítő készsége képessé tette arra, hogy az V. István-kori krónikásnak már Horváth János által megállapított osztályhelyzetén túl konkrétebben szóljon arról a szellemi-tudományos miliőről, amelyben Ákos mester történetírói és udvari tisztségviselői személyisége kialakult, s amelyben életét leélte. Hol a műből következtet Mályusz az íróra és életkörülményeire, hol pedig az esetlegesen ránk maradt, apró adatokat illeszti a kancelláriai életpályának a nyugati történettudomány által megrajzolt képébe s teszi ily módon láthatóvá az adatszegóny kor homályába vesző történetíró alakjának legalább kontúrjait. Az alábbiakban Mályusz művének azokhoz a részeihez, amelyekben a szerzőre és történetszemléletére magából a műből következtet s amely részek nála is nagyobb súllyal esnek latba, szeretnék egy-két megjegyzést fűzni. Megjegyzéseim, ha árnyalatnyira is, talán élesebbé, könnyebben felismerhetővé teszik e korai századok krónikásai, elsősorban Ákos mester történetszemléletének, gestaírói célkitűzéseinek vonásait.