Századok – 1973

Vita - „Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556–1767”. Varga János doktori értekezésének vitája. (Granasztói György) 440/II

442 VARGA JÁNOS DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA 442 dalizmus képét. Ezek egyik oldalról a majorsági termelés megindulását, másik oldalról azt a törekvést eredményezték, hogy a járadékszolgáltató és munkaerőt biztosító jobbágyokat a feudális földbirtokosok a jogi erőszak által mind szorosabban kössék magukhoz és földtulajdonukhoz. 1514 tehát ürügy és alkalom az örökös jobbágyrendszer jogi kodifikálásához. Az opponens megítélése szerint e gondolatmenet számos kérdést vet fel az olvasóban. Hogyan értendő a szerzőnek az az álláspontja, amely kelet-európai, ezen belül magyarországi sajátosságnak minősíti a majorsági termelést egyfelől, a jobbágyság erőszakos megkötésének jogi formáit másfelől? Elhanyagolhatónak ítéli-e azt a körülményt, hogy ezek az ismérvek Nyugat-Európában is jellemzőek voltak a kibontakozó feudalizmusra (demesne, Salland, terra dominicalis ill. villainage, servage, Leibeigenschaft) ? Mit ért azon, amikor az örökös jobbágyság „sem első, sem második kiadását" nem kapcsolja 1514-hez? Talán azt, hogy itt voltaképpen nem kétféle örökös jobbágyságról, kora feudális és kései feudális formáról van szó, hanem egyetlen, egységesen előrehaladó folyamatról ? Hogyan ítéli meg a kora feudális házigazdálkodás felbomlását, a Leibeigenschaft fellazulását, az ún. szabad bérlővé válás tendenciáját Nyugat-Európában a XIII—XV. században, és azokat a jelenségeket, amelyek mindennek az érett feudalizmus korában hazánkban is megfeleltek? Hogyan ítéli meg, hogy Nyugat-Európában a feudalizmus fejlődése a továbbiakban is ezen az uton, szükségképpen a feudális rend bomlása, a tőkés gazdaság feltételeinek megteremtése felé haladt előre (ami az örökös jobbágyságot mint uralkodó fejlődési formát kizárta), míg mindez nálunk újabb, második kiadásában támasztotta fel évszázadokra az örökös jobbágyságot? Hogyan értékeli azt az éles különbséget, amely az 1514. évi végzemények jogi előírásai és a XV. század közepének tényleges agrár- és jobbágyviszonyai között mutatkozik; hogyan magyarázza, hogy az 1514. évi megtorló törvények rendelkezései a közvetlenül következő évek, évtizedek tényleges gyakorlatában még csak korlátozottan valósultak meg? Végezetül az opponens annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy bármiképpen is tekintsük 1514-et: tehát kezdőpontnak, vagy első csúcspontnak a kései feudális örökös jobbágyság történetében, bizonyos, hogy 1514 eseményei és végzeményei olyan periódushatárt alkotnak a magyarországi jobbágyság történetében, amely az 1556. évi articulusok jelentőségét messze meghaladja. A szerzőnek tehát vizsgálódását nem 1556-ig, hanem 1514-ig kellett volna visszavezetnie a probléma tisztázása érdekében. Varga János értekezésének eredményeit, erényeit és jelentőségót összefoglalóan újból méltatva, ugyanakkor megjegyezve, hogy a mű helyenként vitát, ellenvetést is kivált, javasolta az opponens a doktori fokozat megítélését a szerző részére. Makkai László, a történettudományok doktora, opponensi véleményét a mű méltatásával kezdte. Kiemelte, hogy a szerző mintegy 600 oldalon rendkívül gazdag, minden eddigi anyaggyűjtést felülmúló adatgyűjtósű munkát készített, amely évtizedes szívós, céltudatos kutatás eredménye. Tudatában volt annak, hogy a magyar nép története utolsó négy évszázadának egyik legizgalmasabb, legfontosabb kérdéséhez nyúlt, ez is sarkallta a különlegesen széles anyaggyűjtésre. A továbbiakban az opponens összefoglalta az értekezésnek az örökös jobbágyság rendszeréről és annak kiteljesedéséről kialakított gondolatmenetét, majd a szabadmenetelű réteg kialakulásának és fejlődésének fázisait állította egymást követő rendbe. Leszögezte, hogy a szerző mind a röghözkötés fő folyamatának, mind pedig a szabadmenetelűsóg ellentendenciájának leírásában igen nagy mértékben növelte ismereteinket. Problematikusabbnak látja viszont azt a magyarázatot, amelyet Varga János e társadalmi folyamatok létrejöttéről, szakaszaik alakulásáról ad. Véleménye szerint a mű nem tárgyalja behatóbban az örökös jobbágyság gaz-