Századok – 1973

Közlemények - Perényi József: Paiszij Hilendarszki az első bolgár történetíró (XVIII. sz.) 427/II

PAISZIJ HILENDAIISZKI 429 oldalával, a Török Birodalom balkáni területeinek kulturális viszonyaival fogunk foglalkozni, de csak annyira, amennyire az főtémánk megértéséhez feltétlenül szükséges. A Balkánon, ha a finomabb különbségektől eltekintünk, más szóval egy kissé absztrahálunk, két kultúra, két civilizáció élt egymás mellett. Eredetileg tulajdonképpen mindkettő kizárólagosságra tört, mindkettő aktív, harcos, terjeszkedő politikát folytatott. Ez persze elsősorban mégis a mohamedánokra vonatkozik, akik akár erőszakkal is szívesen terjesztették volna vallásukat s ezzel együtt kultúrájukat. E vágyat azonban, amelyet különben bizonyos vallási előírások is fokoztak, fontos politikai, elsősorban anyagi meggondolások nem engedték érvényesülni. A keresztények erőszakos áttérítése ugyanis jelentősen csökkentette volna a török állam adóbevételeit, mivel a mohamedánok kevesebb adót fizettek. A rájáknak ekkor még igen jól megkülönböztethető két rétege ólt a birodalomban: keresztények ós mohamedánok. Ettől függetlenül, az áttérítés nagyon nehéz, sok erőszakot kívánó munkát követelt, s nem is biztos, hogy sikerekkel járt volna, mivel a törökök nem tudták a Balkánt kolonizálni, török anyanyelvű parasztokkal ós állattenyésztőkkel betelepíteni, akik az új vallás és kultúra, sőt bizonyos mértékig civilizáció alapját szolgáltatták volna. E török népi alap nélkül az áttérítés még politikai nehézségeket is okozhatott volna, mert a balkáni keresztények, tehát a bolgárok, albánok, szerbek bekerülve az uralkodó osztályba, szeparatista politikát folytathattak volna saját népi területükön, mint azt nem egyszer tapasztalhatjuk Boszniában, Hercegovinában ós az albán területek mohamedán részén. A XVIII. sz. második felében a tartományi kormányzókat már nem lehet évenként leváltani, s a szultánhoz hű emberekkel helyettesíteni. E tartományi főnökök, a pasák igen sokszor jelentős támogatásra találnak területük ajánjaiban, tehát a régi szpáhi-záim réteget vagy osztályt leváltó új uralkodó osztályban, mely kis száma ellenére jelentős erőt képvisel, s egyre inkább helyi jellegű, más szóval szeparatista politikát folytat. Mi lett volna, ha ez a kis létszámú mohamedán réteg nagyszámú mohamedán parasztságra támaszkodott volna? Világosan látható ez a század vége felé Pazvan-oglu vidini, vagy később Ali janinai pasa esetében, kik még a keresztény tömegek egy részét is maguk mellé tudták állítani a központi hatalommal szemben. Végül pedig a balkáni keresztények erőszakos áttérítése nem ment volna a szomszédos nagyhatalmak, a Habsburg Birodalom ós Oroszország beavatkozása nélkül. A Töröí Birodalom politikusai számára világos volt, hogy az erőviszonyok alaposan megváltoztak. Az a körülmény, hogy a XVIII. sz. elején a birodalom elvesztette a magyar területeket, sőt egy időben szerb ós román lakosságú területek is veszélyben voltak, még azok számára az európai politikában járatlan törökök számára is világosan mutatta a helyzet változását, akik még mindig a régi török dicsőség, a török katonai fölény dicsfényének árnyékában éltek. A török vezetőkörök előtt pedig az is köztudomású volt, hogy a jövőben már nem egyedül a Habsburg Birodalommal állnak szemben, hisz azt ekkoriban egyre szorosabb kapcsolatok fűzték az orosz államhoz, melynek uralkodó osztálya ekkoriban már egyre sűrűbben tekintgetett a Balkán felé, ahol vallási és nyelvi rokonok éltek, s akikkel egyre szilárdabb és szorosabb kapcsolatok alakultak ki. A török államszervezettel szemben a Balkánon ott áll egy nagyon jelentős társadalomszervező erő, a görögkeleti egyház. Az állam még egy üyen despotikus rendszerben sem tudta teljes egészében kezében tartani a társadalmat. Az államszervezet által adott durva és hiányos struktúra réseit az egyház töltötte ki, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy a nem mohamedán balkáni népek igazi ós hathatós szervezetét éppen egyházuk szolgáltatta. A legjobban ez a szerbeknél látszik, kiknek egy része a magyarországi felszabadító háború vége felé pátrárkájuk vezetésével áttelepedett Magyarországra, ahol azonban egyházuk már nem tudja ugyanazt a szerepet játszani mint a Török Birodalomban, s ebből egy sor konfliktus robban ki a befogadó állam és az egyház által szerve-3 Századok 1973/2