Századok – 1973
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom 406/II
A Ii О MÁN NEMZETI EGYSÉG KÉKDÉSE 419 zavartalanságát.5 6 Viszont aHünkiar-iazkeleszi szerződés értelmében a Portának nyújtandó orosz katonai segítség lehetősége egyelőre háttérbe szorította az összes nyugati nagyhatalom ellentéteit. De az egységes fellépés rögtön bomladozni kezdett, amikor Oroszország lemondott szerződésben biztosított jogairól és 1839 júliusában elfogadta a Porta és Egyiptom konfliktusában mind az öt nagyhatalom döntési jogát. Ezzel elmúlt az európai háború veszélye. Az öt nagyhatalom júliusi nyilatkozatát mindegyik fél saját győzelmeként könyvelte el. Nesselrode éppúgy mint Palmerston, Metternich vagy Mólé.67 A dunai román fejedelemségek és a Balkán most már valóban az események mellékszinterévó váltak. Épp ezekben a napokban tartózkodott Címpineanu Londonban és Párizsban, és joggal érezhette úgy, hogy az ő szerepének itt vége szakadt. A török — egyiptomi konfliktus végleges rendezési kísérletei azonban felszínre hozták az angol és francia ellentéteket. Mehemed AU, Franciaország támogatásában bízva, ellenállt a brit nyomásnak, teljes függetlenségre és a meghódított területek (Szíria) megtartására törekedett. Reményeit fokozta az is, hogy az engedményekre hajlamos Molé-kormány helyett 1840 tavaszán ismét a külpolitikai babérokra sóvárgó Thiers került a miniszterelnöki székbe. A francia miniszterelnök és Lajos Fülöp viszont Egyiptom erejét becsülték túl, és ezért diplomáciai téren Angliával szemben következetesen támogatták Egyiptomot, a közvetítő javaslatokat pedig elutasították. Thiers az egyre élesedő angol-francia ellentéteket a cári orosz terjeszkedési törekvések elleni európai összefogás szükségességének hangoztatásával próbálta megkerülni. Úgy viselkedett, mintha nem venne tudomást az 1839 júliusi fordulat nyomán a török birodalom fenntartása érdekében lassan alakuló angol — orosz szövetségről.68 Angol—francia barátság állandó hangoztatásával angol érdekeket sértő politikát űzött, amikor a török birodalom megsemmisítésére törő Egyiptomot támogatta. A török birodalom fenntartásához ragaszkodó erőket pedig a török birodalom átszervezésének meghirdetésével akarta megnyugtatni. Az átszervezés Egyiptom és a két román fejedelemség függetlenségének biztosítását jelentette volna, végső soron pedig a török birodalom széthullását.6 9 Érthető, hogy az érdekelt román közvélemény reményteljes szorongással figyelte a keleti kérdés fejleményeit, hiszen a francia sajtó már régen felkarolta a fejedelemségek függetlenségének ügyét, és maga Thiers is tett ilyen célzásokat.60 Törökország Thiers-fóle átszervezése pedig komoly lépést jelentett volna a függetlenség, talán a nemzeti egység felé. A fejedelemségek ellenzéki olvasóközönségének népszerű sajtója, a brassói Gazeta de Transilvania biztosra is vette a francia sikert.6 1 Szerkesztője, G. Barif egyre másra közölte a „történelmi dokumentumokat", melyekkel a kor felfogása szerint azt akarta igazolni, 50 P. Benouvin: Histoire des relations internationales. Paris. 1954. V. köt. 120 — 123. 1., Gh. Pouthas • La politique de Thiers pendant la crise de 1840. Revue Historique, 1938. 182. köt. 72-96. 1. 57 Tarlé: Krimszkája vojná. I. köt. 95 — 97. 1„ Srbik: Metternich. III. köt. 158. 1., H.L. Bullwer: The life of Palmerston. London. 1871. II. köt. 295.1„ É. Bourgeois : Manuel historique de politique étrangère. Paris. 1927. III. köt. 151. 1. 68 Pouthas: La politique, Fr. Guizot: Mémoires pour servir à l'histoire de mon temps. Paris—Leipzig. 1862. V. köt. 81. 1., L. Laya: Études historiques sur la vie privée, politique et littéraire de M. A. Thiers. Paris, 1846. II. köt. 131 — 132., 151 — 157. 1. 59 Thiers egyébként 1840-ben a két fejedelemség függetlenségét befejezett ténynek tartotta. Guizot: Mémoires. 501. 1. 60 Thiers volt az első jelentősebb francia államférfi, aki nyilvánosan előhozakodott a román fejedelemségek ügyével. 1837-ben a költségvetés tárgyalásakor úgy nyilatkozott, hogy Franciaországnak nem szabad tűrnie, hogy Görögország Moldva és Havasalföld sorsára jusson. E megjegyzésnek óriási román viszhangja volt. Hane§: Formarea Opiniunii franceze asupra României. I. köt. 106 I 61 „Részünkről tudjuk — írta G. Barit —, hogy a román nemzet (a Kárpátokon túl és a Duna másik partján) úgy tekinti saját sorsát, mint amely össze van kötve a török
