Századok – 1973
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom 406/II
420 MISKOLCZY AMBBUS hogy a román fejedelemségek nem hódítás eredményeként,6 2 hanem önkéntesen, függetlenségük fenntartásával kerültek a török birodalomba. Mire azonban az utolsó biztatást leközölte Thiers októberi memorandumából, miszerint „Európának nemcsak beleegyeznie, de segítenie is kellene a fejedelemségeket régi jogaiknak visszaállításában", a havasalföldi uralkodó már felszámolta azt a titkos forradalmi társaságot, amely Thiers sikerein felbuzdulva „forradalom kirobbantásának" esélyeit latolgatta.63 ,,. . .Thiers lemondása elveszejtette őket — írta a társaság egyik külpolitikai tanácsadója, Vaillant. — Hiába álltak meg, amikor Franciaország megállt."64 A román közvélemény optimizmusa még akkor sem hagyott alább, amikor már sok szemlélő világosan látta, hogy Thiers elvesztette a játszmát. Anglia, Oroszország, Ausztria és Poroszország a francia kormánykörök előzetes értesítése nélkül 1840 júliusában váratlanul közös nyilatkozatban garantálta a török birodalom területi sértetlenségét, és hatékony lépéseket is helyezett kilátásba ígérete betartására.65 Thiers-t magával ragadta az ár. Azoknak az erőknek lett a rabja, amelyek elszabadításában ő is tevékenyen részt vállalt. Ellenfeleire háborús propagandával, a napóleoni hagyományok felvonultatásával próbált nyomást gyakorolni. Bízott abban, hogy az angol közvélemény az orosz —angol ellentéteket veszélyesebbnek tartja majd, mint az angol —francia ellentéteket, Palmerston megbukik és bukásával visszaáll a Hünkiar-iszkeleszi szerződés következményeitől való félelem hatására létrejött, de már rég szertefoszlott angol-francia szövetség, és akkor Ausztria is kénytelen felzárkózni Franciaország mellé.6 6 Ausztriára még külön olasz és birodalom sorsával." Idéz Thiers egyik beszédéből, melyben a francia miniszterelnök azt fejtegette, hogy a független Egyiptom mennyire előnyös a Portának és milyen veszélyeket jelent, ha a cár elfoglalná Konstantinápolyt . . . Sokat sejtetően zárja Barif a harcias beszéd kommentálását azzal a megjegyzésével, hogy „az egész világ láthatja, milyen lépéseket tervez Franciaország, és kész azokat végrehajtani, bárhogy is változzanak a körülmények". GT, 1840. ápr. 28. 181. sz. 62 V. M adu: Mouvements nationaux et sociaux roumains au XIXe siècle. Bue. 1968. 168.1. Már 1839 februárjában örömmel írta Fl. Aron Baridnak, hogy látszik a Gazeta cikkeiből az, hogy Barit is olvasta F. Colson: De l'état présent et l'avenir des Principautés de Moldavie et de Valachie. Paris. 1839 című könyvét (Tribuna poporului 1903. 42. sz.). Colson könyvének megállapításait a romén nemzeti egységtörekvósekről ma is gyakran idézi a szakirodalom. Pl. „Az egyesülés eszméje egyre népszerűbb lesz . . ." Az erdélyi konzervatív magyar lap ismertetni is akarta e könyvet, de a cenzúra nem engedte megjelenni az ismertetést, lásd Hon és Külföld, 1842. jan. 21. 6. sz. Országos Széchényi Könyvtár-Folyóirattár. 63 GT, 1840. okt. 27. 44. sz. 64 Vaillant: Roumanie. II. köt. 405. 1. 65 1839-ben még kevesen látták az angol—francia szövetség törékenységét. Brunnow, Esterházy Pálhoz írott levelében úgy emlékezett vissza az egykori londoni osztrák követre, mint aki akkor egyedül állt azzal a nézetével, hogy az angol —francia szövetség csak látszatra olyan szilárd (Brunnow levele Esterházy Pálhoz. Berlin. 1857. nov. 12. Esterházy Pál iratai. — Országos Levéltár). 1840-ben már sokan tisztában voltak ezzel (Apponyi Rudolf naplója. 1840. júl. 25.). A nyilatkozat előkészületeiről Guizot londoni követ sem tudott pontosabb értesüléseket szerezni (É. Daudet : Journal du comte Rodolphe Apponyi. Paris. 1914. III. köt. 411. 1. Az eredeti kézirat idézése azért is indokolt, mert Daudet erős csonkításokkal adta azt ki.) A júl. 15. nyilatkozat előkészületeire, Guizot és Thiers magatartására: Pouthas: La politique de Thiers. Váratlanul érte a júliusi fordulat a párizsi osztrák követet is (Apponyi Antal levélfogalmazványa Metternichhez. 1840. júl. 26., OSzK Kézirattár Apponyi Fond). 66 Thiers cikke a Revue des Deux Mondes 1840. aug. 1. 473—486. 1., P. Oorce: La crise d'Orient en 1840. Revue de Paris 1931. jón. 1. sz. 487 — 517. 1. Ch. de Rémusat: Mémoires de ma vie. Paris. 1960. III. köt. 450. 1., Gl. de Barante: Souvenirs du baron de Barante. Paris. 1897. VI. köt. 468., 570., 492. 1. Guizot: Mémoires 81. 1.
