Századok – 1973
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: A Volksbund utolsó éve és a magyar nemzetiségpolitika (1944. március 19.–1945. április 4.) 25/I
34 TILKOVSZKY LORANT mérsékelje követeléseit, s ne okozzon különösebb nehézségeket a kormánynak, amely vállalta a további gazdasági és katonai háborús erőfeszítéseket. Minél több készséget mutatott e téren a kormány, annál kevésbé volt reá szükség, mint a kormányra gyakorolt nyomás eszközére. Az a törekvés, hogy Baschnak olyan — lényegében államminiszteri státust biztosítsanak a magyar kormányban, mint amilyennel a német népcsoportjog érvényesülése szempontjából mintaszerűnek tekintett Szlovákiában Karmasin „államtitkár", illetve Horvátországban Altgayer „államigazgató", az ottani német népcsoportok vezetői, betöltöttek,27 Magyarország német megszállása után már nem jelentkezett. A népcsoport kapcsolatai különben is egyre jobban meglazultak a magyar élettel: a célul tűzött népi elkülönülés (völkische Aussonderung) folyamata most már nemcsak rohamosan, de — különösen a III. SS-akció révén a népcsoportra nézve is drasztikus módon haladt előre. Kezdetben azonban - az első napok benyomásai alapján a németbarát magyar politikai köröket is komoly aggodalom töltötte még el, hogy a német megszálló hatalom nem a magyar kormánnyal, hanem a Volksbunddal, a népcsoportvezetőséggel fog minden kérdést megtárgyalni. Hóman Bálint 1944. március 27-i levele többek közt arra figyelmeztette Veesenmayer követet, hogy ebben az esetben súlyosan veszélyeztetve lenne a magyarok németbarátsága, amelynek a Volksbund eddig is igen sokat ártott: „egy szövetséges országban, ahol nem a szervezet szétbomlasztása, nem annak erőinek szétforgácsolása a cél, hanem egy középponti akarat átható erejét, s mindazon erők egyesítését követeli az áliam és az azzal szövetséges hatalom eminens érdeke", — a német népcsoportvezetőség nem folytathat olyan politikát, mint I annak idején Csehszlovákiában, „ahol a német érdek az államiság feloszlását követelte".28 Az aggodalmak eloszlatására Bäsch — utasításának megfelelő- ' en — eleget tett Sztójay kívánságának, és április 13-án látogatást tett a miniszterelnöknél, aki Balla Pál osztályfőnök jelenlétében fogadta.29 A népcsoportvezető hangsúlyozta előtte, hogy nem kívánja kihasználni „az előállott kényes helyzetet", — ezzel az ország német megszállására célzott, — mégis 1 kénytelen rámutatni, hogy a Volksbunddal szembeni ellenséges magatartás nem változott. A volksbundista képviselők és felsőházi tagok március 19-e ; után bejárták a német településterületeket, hogy erősítsék a hazai frontot (Heimatfront), meghallgassák a panaszokat. Ezek tapasztalataira is támaszkodva, Bäsch szóbehleg ismertette a népcsoport kívánságainak számos pontját. Sztójay a népcsoport ügyeit illetően köztudott német „érzékenységet" messzemenően respektálta, s tudomást sem véve a német megszálláshoz kapcsolódó helyenkénti volksbundista „túlkapásokról", egyenesen köszönetet mondott Baschnak a népcsoport fegyelmezett magatartásáért, és az őt jellem-" Nation und Staat, XVII. к. (1943-1944). 1944. márc. sz. 103-112. 1. Arnold Weingärtner : Das Recht der deutschen Volksgruppen. 28 BM Arch. Hóman Bálint népbírósági pere. Hóman levele Veesenmayer követhez. Bpest. 1944. márc. 27. 29 A Wilhemstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról, 1933—1944. Összeállították és sajtó alá rendezték: Ránki György, Pamlényi Ervin, Tilkovszky Lóránt, Juhász Gyula. Budapest. 1968. 631. sz. dok. (823. 1.) — Veesenmayer távirata, Budapest. 1944. ápr.13.
