Századok – 1973
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom 406/II
A ROMÁN NEMZETI EGYSÉG KÉRDÉSE 415 A cárellenes politikai front létrehozásában kétségtelenül a skót D. Urquhart fejtette ki a leglátványosabb tevékenységet. Mint konstantinápolyi brit követségi alkalmazott élesen elítélte Palmerston engedékenynek tartott keleti politikáját, ós minden rendelkezésre álló lehetőséget megragadott, hogy a várt keleti háború előtt szoros oroszellenes szövetségbe tömörítse a számbajöhető erőket.3 1 Igaza volt G. Baridnak, amikor a brassói román lapban úgy mutatta be Urquhart-ot, mint „nagybefolyású férfiút, akinek hangjára egész Európa figyel".3 5 Olyan álláspontot képviselt, amelyet Oroszország aktív, engedményt nem ismerő magatartása esetén a nyugati hatalmak mutatis mutandis magukévá tehettek volna. Lapjában, a Portfolioban egész sor olyan diplomáciai jellegű dokumentumot közölt, amelyek nem kis gondot okoztak az osztrák—orosz jóviszony fenntartásán fáradozó államférfiaknak.36 La Turquie című népszerű könyvében egy olyan államrendszer felvázolásával kísérletezett, amely részben a török birodalom örökébe lépve, erős gátat vethetne a balkáni orosz terjeszkedési törekvéseknek. Ennek a Bulgáriát, Szerbiát, Moldvát és Havasalföldet magába foglaló konföderációnak a jövőjét Ausztria protektorátusa alatt látta biztosítva, ha előzőleg megvalósul a teljes viszonosság alapján álló osztrák-magyar dualizmus.37 Ausztria ugyanis szerinte az európai egyensúly tökéletes biztosítéka, amely „egy nemzet nélküli elmélet, szisztéma, kormányzat volt mindig. . ,"3 8 Sem a thiersi politikai intermezzo, sem az oroszellenes sajtókampány nem hagyta érintetlenül azokat a kelet-európai politikai erőket, amelyek hazájuk függetlenségének legnagyobb akadályát éppen a cári terjeszkedési törekvésekben látták. A Czartoryskiemigráció is a thiersi politikai vonalvezetéshez igazodott. Kiterjedt Ausztria elleni szervezkedésbe csak akkor kezdett ismét, amikor meggyőződött illúziói súlytalanságáról, ós lemondott arról a reményről, hogy Ausztriát felhasználhatja a lengyel függetlenség visszaszerzésére.3 9 Párizsban tanuló román diákok is bekapcsolódtak ezekbe a megmozdulásokba. Felvették a kapcsolatot a Hôtel Lamberttel, Urquharttal, Thiers-rel és más francia politikusokkal. Rendszeresen tájékoztatták az érdekelt politikai köröket a hazai helyzetről. Cikkeket jelentettek meg a Portfolioban és a jelentősebb francia lapokban. Egyszóval készülődtek ők is a várható eseményekre, a román nemzeti egység és függetlenség ügyét gúzsba kötő politikai erőviszonyok megváltozásának kedvezőbb fordulataira.40 Cikkeik nemzeti követelései nagyjából azonosak a már szervezkedő „liberális nagybojár" mozgalom később megfogalmazott követeléseivel: a két fejedelemség egyesítése, autonómiájuk, illetve függetlenségük biztosítása az európai nagyhatalmak garanciájával, a román fejedelemségeket éppen a Konstantinápolyba vezető út Oroszország előli elzárása miatt helyezzék Ausztria fennhatósága alá (A. Ofetea: Contribution à la question d'Orient. Paris. 1930. 135—136. 1.). Talleyrand érvelése azonos Marmont későbbi érvelésével. 34 E. V. Tarlé: Krimszkájá vojná. Moszkva. I960. I. köt. 91 — 94. 1., J. Ridley: Lord Palmerston. London. 1970. 215. 1. 35 GT 1840. nov. 24. 48. sz. 36 Cl. Metternich: Mémoires, documents et écrits divers laissés par le prince de Metternich. Paris. 1883. VI. köt. 93., 137. 1., Sainte-Aulaire-. Souvenirs. Paris. 1926. 239. 1., Apponyi Rudolf naplója. 1836. ápr. 3. 37 D. Urquhart: La Turquie. Bruxelles. 1837.1. köt. 76 — 79.1. Az ötletet W. Wilkinson bukaresti angol konzul is felvetette (Tableau historique, géographique et politique de la Moldavie et de la Valachie. Paris. 1834. 171. 1.). 38 Urquhart: i. m. 63. 1. 39 M. Handelsmann: Czartoryski, Nicolas Ier et Question du Proche Orient. Paris. 1934. 11-, 28. 1. 40 V. Netea: Les relations de Ion Ghica avec certains diplomates anglais; ses missions et ses fonctions à Londres. Revue Roumaine d'Histoire. 1972. 1. sz. 91 —107. 1., F. V. Hane§: Formarea opiniunii franceze asupra României. Bue. 1927. I. köt. 123 — 131. 1.; I. Ghica 1837-ben a Portfolioban megjelent cikkének magyar fordítását lásd Hetilap. 1847. szept. 21, 24., 180—181. sz. 8*
