Századok – 1973
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom 406/II
416 MISKOLCZY AMBBUS örökösödési joggal felruházott — egyesek szerint idegen, mások szerint hazai — uralkodó dinasztia alapítása. . . A román államnak vagy államoknak természetesen a cári orosz hatalom keleti előnyomulásának feltartóztatása lett volna az „európai hivatása". Az Ausztriával kapcsolatos román álláspontot például M. Anagnosti moldvai diák fogalmazta meg igen jellemzően a Lajos Fülöp-i polgárság reprezentatív folyóiratában, a Revue des Deux Mondesban. Eszerint a fejedelemségek függetlensége Ausztria érdeke is, mert ha Havasalföld és Moldva orosz megszállás alá kerül, „az ő Erdélye is megsemmisül". Igaz, Ausztriának a jelszava: apátia, status quo, de „meg kell értenie önmagával és Európával szembeni kötelezettségeit". Gazdasági érdekei is aktív keleti fellépésre ösztönzik, a „nyugalmi rendszeréhez hű Ausztria elfelejti, hogy két olyan tartomány fekszik a szomszédságában, melyek fenntartják erdélyi manufaktúráit és amelyek ezerszer mentottók meg az éhínségtől azt a tartományt". Hagyjon fel a gyerekes duzzogással, lépjen fel erőteljesen — szólította fel végül Anagnosti egyenesen Ausztriát.41 Mindez még csak készülődós a háborúra. A válság nem is sokat váratott magára. 1838-ban a szultán és az egyiptomi pasa konfliktusa kapcsán ismét elmérgesedett a keleti kérdés. Egyiptom ugyanis nem fogadta el magára nézve kötelezőnek az új, számára előnytelen angol —török kereskedelmi szerződés érvényét. A közvélemény ismét Egyiptom és a Porta fegyveres konfliktusára, a szultán vereségére számított, és ennek nyomán a szerződésben lefektetett orosz segítségnyújtásra és az annak jelzett kihatásait megelőző vagy követő általános konfliktusra. Havasalföldön már 1838 tavaszán a cári hadak Konstantinápoly felé várható vonulását rebesgették.4 2 Azonnal akcióba lépett a Czartoryski-emigráció. Párizsi román diákok tanácsára egyik ügynökét Bukarestbe küldte, hogy felvegye a kapcsolatot Címpineanuval, az elégedetlen liberális nagybojárok vezetőjével.4 3 Figyelemre méltó, hogy az ügynök működését támogatta a havasalföldi és moldvai angol és francia konzulátus is.4 4 A Címpineanu vezetésével kibontakozó függetlenségi mozgalom közvetlen előzménye az 1840-es Filipescu-Vaillant-Murgu-féle havasalföldi forradalmi mozgalomnak. Az 1840-es titkos társaság tagjai közül többen (Vaillant, Filipescu, Murgu, Balcescu) szoros kapcsolatban álltak Címpineanuval, ismerték Címpineanunak a nemzeti egység megteremtése érdekében kidolgozott terveit, majd vállalkozásának részleteit. És feltételezhetően a titkos társaság tagjai több tanulságot vontak le Címpineanu kudarcából.45 Címpineanu természetesen nem utasította el a Czartoryski-emigráció kinálta szövetséget, de kötelező érvényű szerződést nem volt hajlandó kötni a lengyel megbízottal, ígéretet tett (Czartoryski herceghez írt levelében is) arra, hogy keleti háború és a lengyel felkelés kibontakozása esetén a fejedelemségek valamilyen módon, ha kell függetlenségi háborúval, bekapcsolódnak az események alakulásába. Szóban biztosította a lengyel megbízottat, hogy galíciai felkelés esetére Erdélyt is be tudja vonni. Megígérte, hogy előzőleg ad hoc kapcsolatokat is kiépít, többek között Wesselényivel.4 6 A nemzetközi helyzet kiforratlansága miatt Címpineanu és hívei a nemzeti egység egyértelműen körülhatárolt követelését nem tudták megfogalmazni. Programként felmutatott függetlenségi nyilatkozatuk -41 M. A. .. . de Bucarest: La Valachie et la Moldavie. Revue des Deux Mondes, jan. 15. 129 — 170. 1. 42 Hurmuzaki Documente XVII. köt. 694. 1. 43 Bodea: Lupta 28 — 29. 1. 44 Kovács Endre: A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon. Bp., 1959. 251. 1. 45 Bodea: Lupta. 28. 1. 46 Panaiteseu: Câmpineanu. 24 — 41., Wesselényire 37. 1., M. Handelsmann: Le prince Czartoryski et la Roumanie, 1834—1850. Pologne au VIIe Congrès International des Sciences Historiques. Varsovie. 1933. II. köt. 205 — 206. 1.
