Századok – 1973
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom 406/II
412 MISKOLCZY AMBBUS nyújthatják, mint a súlyos belső válsággal küszködő török birodalom.2 6 Latba eshetett az is, hogy e keretek között az egyre erősödő alkotmányos polgári átalakulást sürgető liberális nemzeti mozgalmak potenciális szövetségesként kínálkoztak. A cári birodalom azonban sem most 1840-ben, sem később 1848-ban ilyen lehetőségeket még elvben sem kínálhatott. Az orosz abszolutizmus rendszere, mivel a liberális mozgalmaknak még annyi mozgásteret sem hagyott mint az osztrák, rendíthetetlenül szilárdnak tűnhetett. Tagadhatatlan azonban, hogy a törökök fölött aratott orosz katonai győzelmek kedveztek a dunai román fejedelemségek — végső soron — kapitalizmus felé mutató fejlődésének. A drinápolyi orosz — török békeszerződés (1829) a dunai román kikötőket megnyitotta a nyugat-európai kereskedelem számára is, majd a megszálló seregek tábornoka, Kiszeljov által összeállított és bevezetett új alkotmány (Moldva 1831, Havasalföld 1832) modernizálta a két ország elavult államrendszerét, azonos intézmények életbeléptetésével objek- 1 tíve előkészítette Moldva és Havasalföld egyesülését, sőt lakosságuk nyelvi, vallási, szokási, anyagi érdekazonosságának hangsúlyozásával külön kiemelte a két fejedelemség „szétválaszthatatlan egységét" — amit a román nemzeti mozgalom propagandájában nem is késett hangsúlyozni.2 7 És ha később taktikai megfontolásokból Oroszország támogatta is Moldva és Havasalföld egyesítését Ausztriával és Törökországgal szemben, majd a teljes nemzeti függetlenség kivívását (1877 — 78), a 30-as, 40-es években kíméletlenül j kifejezésre juttatta liberalizmus-ellenességét, azt, hogy ellenzi a román nemzeti egységet j és függetlenséget. Az orosz konzulok gyakran durván és kihívóan avatkoztak a fejedelem- i ségek belpolitikai életébe. Az orosz konzuli beavatkozás jelentőségét növelte az is, hogy a harmincas évek második felében mindkét fejedelemség törvényhozó szerve (nem kis nyomásra) alkotmányba iktatta azt az alaptörvényt is, miszerint csak az orosz és török udvar által előzetesen elfogadott törvényjavaslatot emelheti az országgyűlés törvényerőre. t Érthető, hogy a román nemzeti mozgalmak külpolitikai orientációja kifejezetten oroszellenes volt, ós elsősorban a cári befolyás háttérbe szorítására törő nyugati hatalmakban | (Angliában, Franciaországban és Ausztriában) kerestek szövetségest ,,az Északnak , eladott jogok" visszaszerzésére.2 8 26 A török birodalom összeomlását elkerülhetetlennek tartották (Zane: Miçcarea. ' 269. 1., Mouvement. 44. 1.). Ezért az 1840-es társaság, miként kiáltványfogalmazványa is mutatja, nem keresett menedéket a török birodalom keretei között, mint azelőtt egy-két esztendővel a Címpineanu-féle mozgalom, vagy mint 1848-ban sokan a forradalom vezető i garnitúrájából. Bälcescu barátja, I. Ghica például 1848 júniusában nemcsak a független- ( seggel felérő önállóság biztosítását, de az egész románságot egyesítő nemzeti egység megvalósítását is kérte kérvényében a Portától — természetesen a nyugati hatalmak által pártfogolt török birodalom keretein belül. Anul 1848 in Principatele Románé. Acte si documente. Bue. 1902. I. köt. 645 — 646. 1. 1 27 Istoria României. Bue. 1964. III. köt. 945. 1., Kiszeljov reformjai motivációjára V. N. Vinogradov: Isztorijá Rumünyiji. 1848 — 1917. Moszkva. 1971. 10 — 14. 1. 28 Istoria României. III. köt. 989. 1. „Északnak eladott jogok" idézet a kiáltványból; lásd: Függelék. A később valóban nagy ós jelentős szerepet játszó liberális politikusok, államférfiak közül ezekben az években egyedül M. Kogâlniceanu nyilvános álláspontja tér el ettől: „Századok óta létezik az a hagyomány, mely azt sugallja, hogy a mi üdvünk Északról jött. Minden Oroszországhoz köt, nélküle mit se tehetünk . . . Oroszország mindig jótevőnk volt". Ezzel szemben az Ausztria alatti Havasalföldet, Moldvát, Szerbiát és Bulgáriát összefogó konföderációt elvetette, mert szerinte a „dunai népek és az osztrákok közötti gyűlölet lehetetlenné teszi e tervet, és ha ez a protektorátus meg is valósulna, nem válna a mi javunkra" (Histoire de la Valachie, de la Moldavie et des Valaques Transdanubiens. Berlin, 1837 in M. Kogâlniceanu: Opere. I. köt. Bue. 1946. 470., 250. 1.). Idézett könyve kiadásával, hazai helyzetével kapcsolatban felvetődő aggodalmai miatt viszont 1837 márciusában írt levelében már annak a lehetősége is foglalkoztatja, hogy „Erdély valamelyik sötét zugában, vagy Ausztria egyik államában" húzódik meg (M. Kogâlniceanu: Serisori. 1834 — 1849. Buc. 1913. 172—173. 1. ). 1844 nyári utifeljegyzéseiben az ausztriai „jólétet" az angol és francia pauperizmussal állította szembe (Serisori.
