Századok – 1973

Közlemények - Miskolczy Ambrus: A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom 406/II

A Ii О MÁN NEMZETI EGYSÉG KÉKDÉSE 425 lotés egyik előharcosa, D. Golescu (1826-ban Budán megjelent) kézikönyvként forgatott útleírásában például úgy írja le a svájci államrendszert mint önálló országok szövetségét: ,,A kantont megyének is lehet tekinteni, annyi különbséggel, hogy mindeniknek megvannak a sajátos szokásai és törvényei, . . . egyik sem tud a másik dolgába beavatkozni. . . Mindegyik kanton saját maga veri a pénzét. . ."2

2

De egyébként maga a konföderáció eszméje is népszerű volt a dunai román fejedelemségekben.2

3 A havasalföldi forradalmi mozgalom végcélként természetesen a teljes nemzeti egység és függetlenség megvalósítását tűzte ki. Az egyik vallomás szerint Murgu és Filipescu tanácsára a titkos társaság elhatározta, hogy a felkelés kirobbantása után követeik útján azonnal felkérik a nagyhatalmakat, „hogy az emberiség és az utókor nevében viseljenek mind gondot erre az országra, s ne engedjék meg egyik hatalomnak sem a bevonulást ' az országba", illetve az okkupációt.24 Ausztria tehát csak eszköz volt: a külpolitikai erőviszonyok feltételezett átalakulása miatt szükségesnek tartott eszköz. És e törekvéseknek annyiban volt is realitásuk,, hogy (miként a történelem példája is mutatja) a nagyhatalmi támogatás, a kedvező külpolitikai viszonyok a kis nemzetek függetlenségért és nemzeti egységért vívott harcában a siker elmaradhatatlan kísérő körülményei voltak.2

5

A külpolitikai fejleményeket figyelő 1 1840-es forradalmi titkos társaság úgy ítélte meg a helyzetet, hogy Ausztria keretei, kül[ politikai tekintélye a román nemzeti egység ós függetlenség tökéletesebb biztosítókát I 22

C. Badovici din Gole§ti: însemnare a cälätoriei mele ín anul 1824, 1825, 1826. Buda, 1826. 203. 1. Figyelemre méltó az is, hogy Svájc társadalmi rendszerének Golescuféle leírása sok vonatkozásban egyezik a forradalmi titkos társaság ideológiájában kitapintható modell-lel, melynek megvalósítása felé mutató törvénytervezeteket dolgozott ' ki, vagy kidolgozásán munkálkodott. „Svájcban nincs nemes és nemtelen — írta Golescu —, hanem mind honfitárs testvérek . . . Az összes lakós katona és szükség idején köteles csak szolgálatra, de békeidőben mind a közjót szolgálják" (Golescu: i. m. 203—204. 1.). Az 1840-es titkos társaság eszményi társadalmi modellje a teljes egyenlőségen alapuló kis-I birtokos társadalom. A vizsgálóbizottság jelentése szerint Murgu az alkotmányterv vitájakor azt javasolta, „hogy az ország lakosságát két osztályra kellene osztani: föld-I művesekre és katonákra, hogy ki kellene irtani a fényűzést, mindenki hazai posztóból vagy vászonból készült ruhában járjon, állítsanak fel nagy hadsereget és az országot ' nevezzék Új Romániának . . ." (Filitti: Turburäri. 257. 1.) — természetesen Róma pél> dájára (Zane: Mouvement 64. 1.). Murgu életrajzírója a bánáti határőrségi viszonyok j életbeléptetésének szándékát olvasta ki ebből a javaslatból (Bogdan—Duicä: Murgu. 100. 1.). E modell kialakulásában emellett még más, hazai viszonyokból eredő tényezők is f közrejátszottak. A későbbi, polgári átalakulást célzó mozgalmak ideológiájának is jellegzetes vonása az, hogy a jelennel a múltnak azt az in illo tempore létező képét állította szembe, melyben az autochton lakosság ősei, Traianus telepesei még egyenlőek voltak, az egyenlőséget még nem árnyékolta be a csalás és jogtalanság útján létrejött feudális hierarchia; még nem létezett a jelen osztálytársadalma. (Zane: Mouvement. 60 — 67. 1.) Maga Vaillant sem a nyugat-európai (pauperizmustól terhelt) társadalom modelljét állította optimális esetben megvalósítandó példaként, hanem az „egy uralkodó és egy nép" modelljét (J. A. Vaillant: La Roumanie. Paris, 1844. II. köt. 439. 1.). 23 B. Bossy: Les Roumains et l'idée fédéraliste au XIXe siècle. Revue d'histoire diplomatique. 1967. ápr. —jún. 168 — 176. 1. I 24

Filitti: Turburäri. 257. 1. Ez az érvelés azonos a 3-ik (szeptember) balázsfalvi gyűlésen kidolgozott petíció gondolati mechanizmusával. Ebben is az „erdélyi román nép »fejedelemségekbeli testvéreinek« nevében" az Ausztria keretei között: „szabad népek szabad szövetségében" megvalósítandó román nemzeti egység életrehívásának első lépéseként a fejedelemségek nemzeti függetlenségének deklarálását kérte a „bécsi liberális parlamenttől" (Bodea: Lupta, 337—340. 1.). 25

Arató Endre: A külpolitika hatása a balkáni népek nemzeti-felszabadító harcára a XIX. században. Századok, 1967. 3 — 4. sz. 515 — 516. 1., A. Otetea: Az Osborne-i egyezmény (1857. aug. 9.). Történelmi Szemle, 1964. 2. sz. 404. 1.