Századok – 1973
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom 406/II
A Ii О MÁN NEMZETI EGYSÉG KÉKDÉSE 409 ,,hogy a mai politikai körülmények" nem tennék lehetővé a „forradalom" kirobbantását, mert azt „Ausztria sem engedné".1 3 Az „összeesküvők" tehát a mozgalom szervezeti kereteinek kiépítése felé tettek tapogatózó lépéseket, de a külpolitikai helyzet kedvezőtlen fordulatai miatt akkorra már a további szervezkedéssel is felhagytak, amikor az uralkodó „leleplezte az összeesküvést". A hatóságok döntő írásbeli bizonyítékként csak egy proklamációt és egy alkotmánytervezetet tudtak kézre keríteni.1 4 A társaság kiáltványa (amely most kerül először közlésre) a vád egyik legfontosabb bizonyítéka.1 6 Szerzőjének kilótét még ma sem lehet pontosan tisztázni. Miután Sotir Gerannál találták, eleinte őt vádolták a szerzőséggel. Nem sokban igazít el az sem, hogy a kiáltvány szerzője, erdélyi fürdőn „erdélyi testvérekkel" folytatott megbeszéléséről számol be, csak annyiban, hogy a társaság több tagja is megfordult valamelyik fürdőn, általában a közkedvelt Élőpatakon. így a fürdők mint Erdély ós a dunai fejedelemségek román nemzeti mozgalmai vezetőinek rendszeres találkozóhelyei kerültek be a román nemzeti egységtörekvések történetébe.1 6 A kiáltvány, ha azt Sotir írta is, kollektív termék, amennyiben feltehetően a társaság megbeszéléseinek tanulságait foglalja össze. A szakirodalom (korabeli források: a vizsgálóbizottsági ós osztrák hivatalos jelentések nyomán) annyit tartott a kiáltványról számon, „hogy sok történeti példával érvelve forradalomra hívja fel a népet, hogy majd az erdélyi románok is fognak segíteni". Ennek alapján többen is hangsúlyozták 1840 és a hasonló 48-as megnyüvánulások rokon jellegét.1 7 E lakonikus közlés önmagában elég egyértelműen támasztaná alá a fejedelemnek a szomszédos nagyhatalmak külügyminisztereihez intézett tudósításának vádját, mely szerint az „összeesküvők a szomszédos országok rend jót is meg akarták változtatni".18 E vád csak közvetve igaz. A titkos társaság tagjai a „forradalom" kirobbantását a külpolitikai események alakulásától tették függővé. Bíztak abban, hogy az ország lakosságának többségét meg tudják nyerni.1 9 És valóban, mint 1848-ban, a mozgalom kiáltványa szerint már most is az erdélyi román segítség ígéretével akarták a tömegeket társadalmi forradalomra és nemzeti függetlenségi harcra mozgósítani. „Román testvérek ! — írja a kiáltvány2 0 — a Kár-13 Filitti: Turburäri. 259. 1., Zane: Miscarea. 261 — 262. 1. 14 Zane: Mouvement. 26 — 27. 1. Igaz Murgunál, osztrák alattvaló lévén, később került sor házkutatásra, Vaillant-1 pedig, miután francia alattvaló volt, a nyugati konzulátusokkal való élesebb konfliktus elkerülése végett futni hagyták Moldvába. így nem is került elő több bizonyíték még, csak néhány francia újságcikk fordítása és néhány indexen levő francia könyv. Ézeket a tárgyi bizonyítókokat sorolta fel a fejedelem az Oesterreichischer Beobachterben elhelyezett cikkében is (lásd OL Filmtár W 85, GT 1840. dec. 1. 49. sz.). Nem mulasztotta el azt sem hangsúlyozni, hogy e cikkek F. Colson francia publicista tollából származtak. Colson ugyanis nemcsak a cári nagyhatalmi politika ellen írta cikkeit és brosúráit, hanem a cári dinasztiát személyes becsületében is támadta. És köztudott volt, hogy a cár rendszeresen olvasta a francia ellenzéki sajtót. (Esterházy József naplója. 1840. júl. 27. OL Kisebb családi levéltárak.) 18 Lásd: Függelék. 16 G. Barit szerint a társaság vezetője, D. Filipescu is járt Élőpatakon. GT 1873. nov. 8/20. 85. sz„ Bälcescura lásd D. Berindei: Bálcescu. Buc. 1969. 23. 1„ Sotir Geranra lásd Filitti: Turburäri. 260., 285. 1„ a fürdőhelyi találkozások jelentőségére Bodea: Lupta. 52 — 53. 1. 17 Filitti: Turburäri. 260. 1., Bodea: Lupta. 31. 1. és lásd a 6. lábjegyzetet. le Zane: Mouvement. 12., 26. 1., Timoni osztrák konzul jelentése. Bukarest. 1840. nov. 27. OL Film tár. W 83. 19 „ ... a fiatal nemzeti párt a népet a nép által akarta megmenteni, tehát forradalmi párt volt" — írta Bálcescu 1850-ben a román forradalmi törekvéseket elemezve. ,, . . . tudta, hogy övé a jövő, hogy szívük mélyén sokan úgy gondolkoznak mint ő, és azon a napon, mikor kibontja zászlóját, sokan fognak hozzá csatlakozni." Bälceacu: Opere I2. köt. 103. 1. 20 Lásd: Függelék.
