Századok – 1973

Közlemények - Miskolczy Ambrus: A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom 406/II

408 MISKOLCZY AMBBUS radalmi titkos társaság elképzeléseiben.® A jelen dolgozat a társaság eddig szövegszerűit ismeretlen kiáltványának elemzésével azt szeretné bemutatni, hogy a mozgalom (vagy néhány résztvevőjének) tervezett agitációjában milyen súllyal eshetett latba az erdélyi román fegyveres segítség reménye és ígérete, valamint ezzel szoros összefüggésben: a nemzeti egység és függetlenség megvalósításának milyen — az európai publicisztikában, a nagypolitikai szintér függönyei mögötti tervezgetésekben régóta felvetett — lehetőségével számolhattak a külpolitikai erőviszonyok feltételezett átalakulása esetére. Az 1840-es mozgalom tragikus fordulat a haladó román nemzeti mozgalmak történetében. A havasalföldi uralkodó, A. Ghica (1834—42) kül- és belpolitikai meggondolásoktól vezettetve a forradalmi mozgalmat úgy állította be a közvélemény előtt, mint valami „szörnyű összeesküvést", amelynek tagjai fejedelemgyilkosság szándéka mellett „a rend felforgatására", Bukarest kifosztására és felgyújtására, „az ország lakossága minden osztályának általános romlására, általános viszálykodásokra, ártatlanok vérének ontására törtek ós talán az ország mai jogait (azaz viszonylagos önállóságát, autonómiáját) is veszélyeztették".7

Amíg az összeesküvés leleplezésének első napjaiban a fejedelem ügynökei útján próbált hangulatot kelteni ezeknek a rémhíreknek a terjesztésével, a brutális kihallgatásokat követő perre már a legszűkebb nyilvánosság előtt került sor.8

A vádlottak móg a törvényes védelem lehetőségével sem élhettek. Csupán a feltett kérdésekre válaszolhattak, de D. Filipescunak, a társaság vezetőjének tiltakozása után már csak az ítélet meghallgatására vezették őket elő. Közben a törvényszék nagybojár tagjai is magukhoz térhettek első ijedtségükből; az elnök különvélemény beadásával zsarolta a fejedelmet, és D. Filipescut csak egy szavazattöbbséggel találta bűnösnek a törvényszék.9 Az általános elégedetlenség láttán a kortársak nagy mozgalomra számítottak. Az augsburgi Allgemeine Zeitung 300 összeesküvő letartóztatásáról számolt be. A nagyszebeni Siebenbürger Bote 600 határőr, több katonai osztag cinkosságáról és nagybojárok részvételéről írt.10

A galaci piemonti konzul 4 ezer összeesküvő szervezkedéséről tudott.11 A valóság ezzel szemben az, hogy még a 24 vádlott közül sem sokkal többre mint felére tudták rábizonyítani a forradalmi titkos társaság tevékenységében való részvétel vádját. A résztvevők programjuk megvitatásán se nagyon jutottak túl, elegendő pénzük sem volt a szervezkedés folytatására. . . Elsősorban a régi olténiai pandúrok (az orosz—török háborúkban külön osztagokban harcoló, adó alól kiváltságolt szabadparasztok) és a bukaresti timárnegyed kézművesei között próbáltak híveket toborozni. Az öreg D. Macedonschi, az 1821-es Tudor-féle felkelés egyik vezető kapitánya vállalta a „hadsereg" vezetését. Az országos hírű bukaresti francia tanár, Vaillant fegyvergyűjtés és cseresznyefa ágyúk gyártásának megkezdését javasolta. Megvitatták a mozgalom kibontakoztatásának külpolitikai feltételeit, a nemzeti egység megvalósításának lehetőségeit. Többen felvetették azt, hogy a fejedelmet és a metropolitát is a mozgalom élére kellene állítani.12

De a keleti válság vége fele, a kihallgatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint, megbeszéléseik végső következtetése általában az volt, hogy pénz hiányában nem lehet a szervezkedést tovább folytatni G G. Bogdan-Duicá: Eftimie Murgu. Buc. 1937. 100—102. L, I. Tóth: Magyarok. 279. 1., Bodea: Lupta. 27 — 30. 1. 7 Filitti: Turburäri. 281. 1., Zane: Mouvement. 12. 1. 8 Zane: i. m. 12 — 15. 1. 9 Uo. 33-40. 1. 10

Allgemeine Zeitung, 1840. nov. 29. 334. sz. 2672. 1., Siebenbürger Bote, 1840. nov. 24. 93. sz. 11 D. Bodin: Nouvelles informations sur les mouvements révolutionnaires roumaines. Balcania, 1943. 171. 1. 12 Filitti: Turburäri. 12., 256 — 258. 1., M. Chopin et A. Ubicini: Provinces Danubiennes et Roumaines. Paris. 1856. 156 — 157. 1„ P. P. Panaitescu: Contribuai la о biografie a lui N. Bälcescu. Buc. 1923. 18—20. 1., I. Tóth: Bälcescu 29 — 32. 1.