Századok – 1973
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: A Volksbund utolsó éve és a magyar nemzetiségpolitika (1944. március 19.–1945. április 4.) 25/I
A VOLKSBUND TJTOLSÓ ÉVE . 33 A Nyilaskeresztes Párttal folyó tárgyalások azonban ezúttal nem vezettek eredményre. Szálasi ugyanis, — mint Hitler 1932-ben, kijelentette, hogy pártjának képviselői csak az esetben lépnek be a kormányba, ha az az ő vezetése alatt áll; Vágó és a többi „alvezér" pedig szolidárisnak mutatkozott ebben Szálasival.2 5 Közben az oly elégedetlenül és aggályosan fogadott Sztójay-kormány első intézkedéseivel számos nagy fontosságú kérdésben a német érdekek készséges kiszolgálójának bizonyult, s ez megszilárdította a kormányt éppúgy, mint Veesenmayer pozícióját. Bäsch, aki Höttl kezére játszott, Veesenmayerrel szemben most kényes helyzetbe került; Winkelmann vette védőszárnyai alá, biztatva, hogy a követség részéről „ha nehézségei vannak, jöjjön hozzám". De maga sem tanácsolhatott Baschnak mást, mint hogy az adott helyzetben „a lehető leglojálisabban viselkedjék a magyar kormánynyal szemben".26 Ha a Magyarországon kialakult helyzetet összehasonlítjuk a Volksbundfél'e „Megoldási javaslatok" Magyarország megszállása esetére előirányzott rendszabályaival, a következők állapíthatók meg: Német katonai közigazgatás bevezetésére nem került sor; a magyar közigazgatás, melynek apparátusát „megtisztították" ugyan, fennmaradt, és önállóan látta el feladatát — a magyar kormány irányításával, amelyet viszonylagos „szuverenitása" számottevően megkülönböztetett attól a szerbiai hivatalnokkormánytól, amelynek szintjére a Volksbund le akarta szállítani. A magyar hadsereget nem oszlatták fel, hanem a politikai és katonai szempontokat egyaránt mérlegelve, fenntartották, bár átnevelését, irányítását és alkalmazását illetően olyan határozatok születtek, amelyek a Volksbund javaslatában egyéb, kevésbé drasztikus megoldási eshetőségek sémáiba szorítottan jelentkeztek. Az SS újabb toborzóakciójához — ezzel ezúttal nem foglalkozunk a Sztójay-kormány hozzájárult. Valamennyi párt és egyesület feloszlatására — mint a Volksbund javasolta, nem került sor, csak az ellenzékiekre; egy szélsőjobboldali egységpárt létrehozására sikertelen kísérletek történtek. A parlament — a Volksbund javaslatával ellentétben — továbbra is fennmaradt ; az ellenzéket nem juttatták a maga egészében koncentrációs táborba, hanem vezető egyéniségeit tartóztatták le. A zsidók deportálásának megkezdésére a Volksbund javaslatával egybehangzóan — rövidesen sor került. A sajtó, rádió kormánybiztos általi irányítására vonatkozó Volksbund-javaslat Kolozsvári Borcsa Mihály kinevezésével megvalósult; a baloldali ellenzéki lapokat betiltották. — A német népcsoport súlya, politikai aktivitása — a várakozással ellentétben — nem növekedett meg lényegesen a megszállás következtében. Mivel a magyar kormány „szuverenitása" nem süllyedt a szerbiai vagy dániai szintre, a német népcsoportnak a kormányhoz való viszonya sem lehetett olyan, mint a Szerb-Bánátban vagy Dániában. Sőt, továbbra is fennállt az a követelmény, hogy a népcsoport 25 Walter Hagen: i. m. 354 -355. 1. 26 BM Arch. Bäsch Ferenc népbirósági pere. Winkelmann tanúvallomása. 3 Századok 1973/1
