Századok – 1973
Közlemények - Bertényi Iván: Az országbírói intézmény története az 1380-as években 391/II
402 BERTÉNYI IVÁN oklevelei gondosan kerülték, hogy intitulatiojukban a király tisztségviselőjének nevezzék Bebek Imrét . . . Amint fentebb említettük, Károly mellett Mária királynő sem mondott le uralkodói jogai gyakorlásáról, és ilyen vonatkozásban ő is kapcsolatba került az országbíróval. 1386. január 20-án Budán kelt oklevelében Bebek Imre egy pert „levélbeli királynői parancsra" (,,de reginali litteratorio mandato") halaszt el, négy nappal később kelt másik perhalasztó levelében pedig „a mi úrnőnk, Mária királynő egy oklevelének" a bemutatásáról beszél.8 5 Amint látjuk, az országbíró tehát — annak ellenére, hogy óvakodott akár Károly, akár Mária dignitáriusának vallani magát — valójában az uralkodói jogokat gyakorló mindkét személytől kapott bírói parancsokat, mindkettejük bíróságát vezette. Ilyen vonatkozásban Bebek Imre de facto az ország egységének képviselője volt a kettős hatalom idején. Arra, hogy született-e valamilyen konkrét, esetleg írásbeli megállapodás az országbíró e kettős funkciójának a kialakítására, vagy az események menete „spontán" hozta ezt magával, eddig nem találtunk adatokat. Igen érdekes, hogy Bajor Lajos és Szép Frigyes 1325. szeptember 5-i egyezsége, amely a — sok vonatkozásban a magyar országbíró németországi megfelelőjeként felfogható — Hofrichter tisztségéről intézkedik, szintén egy Hofrichtert (és egy Hofschreibert) ír elő a két német ellenkirály számára, s a bíróság oszthatatlanságát hangsúlyozza.86 Miként Szentgyörgyi Tamás elismerte ellentétes pártállású elődje, Szécsi Miklós bírói okleveleinek az érvényességót, Imre országbíró is „Kaplai János ispán, régen hasonlóképp országbírói perhalasztó levelének a tartalma alapján"8 7 eléje került ügyet folytatott, elődje oklevelének a rendelkezését tiszteletben tartva. A kettős uralom teremtette politikai helyzet nem lehetett hosszú életű. Mint köztudott, Garai Miklós és legbizalmasabb párthívei merényletet szerveztek Kis Károly ellen. Pór elfogadja azt az utalást, amely szerint február 7-én, Forgács Balázs merényleténél — Mária legbizalmasabb hívei közt — Imre országbíró is jelen lett volna.88 Bárhogy is zajlott le részleteiben a király megsebesítése, tény, hogy Károly király február 24-én meghalt, s a hatalom ismét Garai ós ligája kezébe került. A helyzet természetesen még így is óvatosságra intett: Kis Károly legfőbb híve, a merényletet követően Budáról elmenekült Horváti János még március 22-én is adott ki a már meghalt király nevében oklevelet.89 Úgy látszik, Garai és pártja más vezetői is reálisabban látták a helyzetet mint korábban, és nem kívántak szakítani a Zsigmond-párti urakkal. Ezt már csak azért sem tehették, mert április elején Zsigmond hadai az országba nyomultak és egyre valószí-85 OL Dl. 52517., ill. „quarundam litterarum domine nostre Marie regine" — OL Dl. 52520. 86 „Wir sullen auch bede einen hofrichter und einen hofschreiber haben, daz unser gericht ungeteilet sei. Und die sullen halbs jar oder ein vierteil jareä bei unsereinsm, daz ander teil bei dem andern sein. Und swaz vor unser einem gerichtet wirt, daz ist vor dem andern staete, und daz angevenget wirt vor einem, daz mach geendet werden vor dem andern und her wider und hin chûmen . . ." stb. ,, . . . wann ez ein gericht und richter ist". — Monumenta Germanicae Historica, Legum Sectio IV. Contitutiones et acta publica imperatorum et regum, Tomi VI., partis prioris fasciculus I. Hannoverae et Lipsiae, 1941., 73 — 74. 1., 105. n. Az egyezség történelmi előzményeihez vö. Bruno Gebhardt: Handbuch der Deutschen Geschichte, Bd. 1. Union Verlag, Stuttgart. 1960. 433—434. 1. A Hofrichterhez O. Franklin: Das Reichshofgericht im Mittelalter, Weimar, 1869. I. 150-151. 1. 87 „ . . . juxta continentiam literarum( !) comitis Johannis de Kapla, pridem similiter judicis curie prorogatoriarum . . ." Zichy okmt. IV. 312. 1. 88 Pór Antal: Kis Károly ós Erzsébet utolsó évei. Századok, XXX (1886), 139. 1. 89 OL Dl. 7199. ed.: Hazai Okmt. VII. 422-423. I. Hivatkozik rá: Márki Sándor : Mária, Magyarország királynéja. Magyar Történelmi Életrajzok, Bp., 1885. 90. 1. (a továbbiakban: Márki: Mária).
