Századok – 1973
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: A Volksbund utolsó éve és a magyar nemzetiségpolitika (1944. március 19.–1945. április 4.) 25/I
32 TILKOVSZKY LORANT tudomása szerint a németbolyi szervezet meglátogatása nem szerepelt a pártvezető utitervében, s Szálasi ott valószínűleg a járásvezető téves információjára szállt ki. Ezzel sikerült Bascht megnyugtatnia; a kölcsönös közeledési szándék erősebb volt, mint az ilyen incidens, amely azért mégis jelezte, hogy a régi ellentétek és súrlódások a Volksbund és a Nyilaskeresztes Párt között korántsem tűntek el. A március 30-i találkozó alkalmával Bäsch arra kérte Szálasit, hogy „ne zárkózzék el egy pár német emberrel való megbeszélés elől". Szálasi hozzájárulásával másnap, 31-én este, ugyancsak Vajna Gábor lakásán, létrejött a Bäsch által egyengetett Szálasi Höttl találkozó, a német Biztonsági Szolgálat magyarországi hálózatában — „Scheriff" fedőnévvel — jelentős szerepet betöltő Josef Urban, a Német Dunagőzhajózási Társaság egyik igazgatója, és Vajna jelenlétében. Höttl, — akiről Szálasi tudta, hogy a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (Reichssicherheitshauptamt) főnöki tisztjét betöltő Kaltenbrunner „jobbkeze", — a Nyilaskeresztes Pártnak a kormányba való bevonásáról tárgyalt a pártvezetővel.22 Veesenmayer tudomást szerezhetett riválisainak Szálasi irányában folyó tapogatódzásairól, amelyek számára, aki eddig Szálasival szóba sem állt, kényelmetlenné válhattak, ezért április 3-ra ő is magához kérette Szálasit. Találkozásukat a Nyilaskeresztes Párt részéről Szöllősi Jenő április 1-i, Veesenmayernél tett látogatása készítette elő. Baschnak és Höttlnek a nyilasokkal folytatott tárgyalásaival ellentétben, Veesenmayer, — a követség SS-egyenruhás népiségi referense (Volkstumsreferent) Dr. Rudolf Meckel jelenlétében, egyelőre csupán azért tárgyalt velük, hogy az attól való elzárkózást ne vethessék szemére; — egyébként e beszélgetéstől szemmelláthatólag azon eddigi véleménye megerősítését várta, hogy Szálasi és pártja nem alkalmas arra, hogy a német politika által kombinációba vétessék. Ezt természetesen nem mondta ki kereken Szöllősi előtt, hanem inkább arról beszélt, hogy a hungarista ideológiát ellentétben állónak találja a magyarországi német népcsoportnak különleges helyzetet biztosító bécsi egyezménnyel. Ezzel szemben Szöllősi hangsúlyozta: „a német Volksbunddal mi harmonikus felfogásban voltunk és vagyunk az általános helyzet megítélésében; az országban igen sok helyen szívélyes érintkezésben is vagyunk"; továbbá, hogy „a becsületes együttműködésnek a hungarizmus nem lehet akadálya".23 A budapesti német követség álláspontjával ellentétben a német Biztonsági Szolgálat változatlan érdeklődést mutatott a Nyilaskeresztes Párt iránt. Ebben közreműködött vele az NSDAP Külföldi Szervezete magyarországi csoportja, amely részéről Dosedla, a Göring-Művek magyarországi vállalatának igazgatója, — Alfred Baubin alezredes, és Paul Lehn különleges megbízott társaságában — április 2-án Dr. Voigt Edét, a Nyilaskeresztes Párt gazdasági ügyeinek vezetőjét keresték fel. Voigt feljegyzése szerint „nevezett urak közölték, hogy tudomásuk van a Basch-sal való tárgyalásról, ami őket igen nagy megelégedéssel tölti el, s az egyetlen járható és célravezető megoldásnak az ilyen megegyezést tekintik. A Veesenmayerrel való tárgyalást sem fontosnak, sem opportunusnak egyelőre nem tartják. Kérik, hogy erről az egész tárgyalásról senki se szerezzen tudomást, különösen pedig Veesenmayer ne."24 22 Hungarista Napló III. к. 20., 24., 47. I. 23 Hungarista Napló III. к. 45 — 46. 1.: Szöllősi Jenő 1944. ápr. 1-i jelentése Veesenmayer követnél tett látogatásáról. 24 Hungarista Napló III. к. 55 — 56. 1.: Dr. Voigt Ede feljegyzése.
