Századok – 1973
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: A Volksbund utolsó éve és a magyar nemzetiségpolitika (1944. március 19.–1945. április 4.) 25/I
30 TILKOVSZKY LORANT a kapcsolat megteremtésére Bäsch vállalkozott, aki e találkozó előkészítése érdekében március 28-án először Vágó Pált kérette magához.21 Bäsch rendkívül előzékenyen fogadta Vágót, és kijelentette, hogy ő, mint a magyar viszonyok alapos ismerője, ellentétben más német hivatalos tényezők felfogásával — (ezzel nyilván Veesenmaver követre célzott), — tisztában van azzal, hogy egyedül Szálasi mozgalma az, amely a nemzetiszocialista felfogást a magyar nép széles rétegei felé képviselni hivatott. A leghatározottabban elítélte a Szálasi elleni rágalomhadjáratot, amely szellemi képességeinek kétségbevonása útján próbál törekvéseinek gáncsot vetni. Ismételt találkozásaik folyamán, mint mondotta, bőséges alkalma volt meggyőződni arról, hogy Szálasi Ferencben nyoma sincs a lelki kiegyensúlyozatlanságnak, a neki tulajdonított rögeszméknek; ellenkezőleg, rá egyenesen a lehiggadt (abgeklärt) bölcsesség benyomását tette. Véleménye szerint most itt van a megfelelő alkalom, hogy a magyar nép lelki átállításában Szálasi és pártja döntő sikerrel vegyen részt, és azt ajánlja, hogy egy esetleges koalícióban elsősorban azon gazdasági tárcák elnyerésére törekedjenek, amelyeken keresztül mód nyílnék a magyar dolgozók helyzetén való javítás útján még tovább erősíteni azt a bizalmat, amelyet a Szálasi-féle nyilas mozgalommal szemben a magyar dolgozóknak — szerinte — tekintélyes része kétségtelenül táplál. Bäsch határozottan megígérte: kész befolyását érvényesíteni az iránt, hogy Szálasi pártja a küszöbön álló feladatok megoldásában a neki megfelelő szerephez jusson. Vágó, akire a gazdasági tárcák emlegetése személy szerint is igen csá- • bitó lehetett, — ismeretesek ugyanis gazdasági vonatkozású tervezetei, kitörő örömének hálálkodó szavakban adott kifejezést: „Bajtársam, ezt a , gesztust mindig vártam Tőled, és boldog vagyok, hogy ebben nem csalatkoztam. Ezt sohasem fogom elfelejteni." Kifejezte a párt készségét a koalícióban 1 való részvételre s az együttműködési hajlandóságot azokkal is, akik korábban Szálasi táborában voltak, de utóbb szakítottak vele: a Pálffy—Baky-féle Magyar Nemzetiszocialista Párttal. Megígérte, hogy segít áthidalni a Szálasi és Ruszkav közti ellentétet; ezt Bäsch különös örömmel vette tudomásul, nyilván, mert Csatay honvédelmi miniszter Ruszkayval való felcserélése elsőrendű érdeke lett volna a németeknek. A népcsoportvezető saját autóját bocsátotta 1 Vágó rendelkezésére, hogy Vajna Gáborhoz menjen, majd Szöllősi Jenő, * Kassai-Schallmayer Ferenc és Gergely Gyula társaságában felkeresse Rusz- i kayt. Ez azonban nem tudta feledni sérelmeit; Szálasival való ellentéteinek áthidalása nem sikerült. Bäsch azonban elsősorban azért kérette magához Vágót, hogy rajta keresztül találkozót kérjen Szálasitól, legkésőbb március 30-án délig. Mint mondotta, olyan tényezővel kívánja összehozni Szálasit, ,,aki a kibontakozás tekintetében még talán a birodalmi felhatalmazottnál (Veesenmaver) is fontosabb". Höttl-re gondolt. Vágó örömmel állapította meg magában, feljegyzései szerint, hogy azt a barátságtalan magatartást, amelyet a Volksbund korábban tanúsított Szálasi mozgalmával szemben, az idők folyamán a bajtársiasság légköre váltotta fel, s ebben „a bennünket fenyegető közös veszedelem" játszott szerepet. E mellett döntő jelentőséget tulajdonított e kedvező változásban a hungarizmus azon „türelmes és mértéktartó" gva-21 Hungarista Napló III. к. 28 — 37.1.: Vágó Pál 1944. aug. 12-i feljegyzése: „Jelenetek a március 19-ét követő élményeimből."
