Századok – 1973
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A szabadkőműves mozgalom szerepe a két világháború között 329/II
358 L. NAGY ZSUZSA Vizsgálták azt is, miből tevődik össze a fasiszta mozgalom programja, miért lehet az hatékony jelentős társadalmi rétegeknél. A fasiszta program, mint egy vitában megállapították, olyan keverék, amely ügyesen elegyít tőkeellenes szociális jelszavakat hazafias, ál-demokratikus frázisokkal, úgy tüntetve fel az egész zavaros és eklektikus konglomerátumot, mintha az tényleges gazdasági, politikai, társadalmi demokratizálást kívánna elérni. Éppen ebben az eklektikusságban, zavarosságban volt az a hatóerő, mint helyesen rámutattak, amely a helyzetével, lehetőségeivel elégedetlen kispolgári és egyéb, társadalmilag, politikailag ingatag rétegeket befolyása alá vonhatta.11 8 A szabadkőműves orgánumok, szervezetek számos alkalommal szögezték le, hogy az olasz fasizmus, a spanyol diktatúra, de a különböző országokban jelentkező hasonló törekvések ellen nemzetközileg, valamint nemzeti keretek között is minden szabadkőművesnek fel kell lépnie.11 9 ,,A háborút követően — állapították meg — diktatórikus törekvések támadtak a világon. Minden ország szemben találja magát a maga Mussolinijával." A különbség csak az, hogy egyik már ténylegesen hatalomra került, a másik egyelőre megelégszik hangos nyilatkozatokkal.12 0 Természetesen nem gondolták, hogy a szabadkőművesmozgalom önmagában elegendő és alkalmas arra, hogy a fasizmus, a diktatúra erőit megfékezze. A Grand Orient nemcsak a szabadkőművesek nemzetközi összefogását, a „chaîne d'union" megteremtését sürgette, hanem a világ munkásait is harcba hívta. A világ békéjét, a munka szabadságát, a demokráciát a fasizmus, a klerikalizmus és a militarizmus hármas szövetsége fenyegeti, szögezték le. „Ezért fordulunk minden ország munkásaihoz azzal a kéréssel: egyesüljetek! Csak a ti szövetségetek és a ti erőfeszítésetek biztosíthatja a szabadságot és védheti meg a világ békéjét."121 A szabadkőműves mozgalom, bárhogyan ítélte is meg, soha nem becsülte le a munkásság, a munkásmozgalom erejét. Ak- j kor pedig, amikor a fasizmus elleni harcról volt szó, különösen fontosnak látta aktív fellépését. A fasizmus elleni harc volt az a fő cél, amely átmenetileg és bizonyos mértékig módosította felfogásukat a Szovjetunióról. A szovjet rendszert, a kollektivizálás abszolút formáját gazdasági vonatkozásban elutasították, politikai rendszerét, a polgári demokratizmus és a polgári parlamentarizmus ideáljával szemben továbbra is elvetették s diktatúrának ítélték. Mégis, az adott helyzetben nem a Szovjetuniót, hanem Mussolinit, a fasizmust tekin- i tették a maguk számára nagyobb veszélynek. Sőt, úgy vélték, ha a különböző országok nem hajlandóak a Szovjetunióval való együttműködésre, hanem ellene fordulnak, akkor — „c'est la guerre", ez a háború.122 Éppen ezért az 1928-as olasz—francia tárgyalásokat nemcsak fenntartásokkal, de nagy aggodalommal is kísérték. A francia mozgalom azonosította magát e tekintetben az emigráns olasz politikusok és szabadkőművesek felfogásával. A francia kormánynak addresszálva idézték fel az olasz rendszer terrorját, Matteotti, Amendola és mások halálát, bebörtönzését, mindazt, 118 L'Acacia, 1923. 1. sz. jún. 51. s köv. 1. La Franc-Maçonnerie et le Fascisme. 119 Uo. 130 L'Acacia, 1923. 1. sz. jún. Pour la Paix. 121 L'Acacia, 1925. 21. sz. szept. Paix et Labor. Az idézet a 4. lapon. 122 La Paix, 1926. jan. 1. sz. 17 — 19. 1. Le Communisme et la Paix. L'Acacia, 1925. Melléklet a 17., márc. számhoz. 5 — 6. 1.
