Századok – 1973
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A szabadkőműves mozgalom szerepe a két világháború között 329/II
A SZABADKŐMŰVES MOZGALOM S ZEH ЕРЕ 357 Úgy látták, hogy a fasizmus a háború utáni válságból nőtt ki. Ez a válság, szerintük, a kapitalizmus válsága, pontosabban: a hatalom és a vagyon megoszlásának válsága. Javaslatok és elgondolások sora látott napvilágot arra nézve, hogyan kellene megváltoztatni azt a helyzetet, amely a kevesek kezébe sokat összpontosít, míg a tömeget kirekeszti mind a társadalmi javak, mind a hatalom birtoklásából. A szabadkőművesek tagadták, hogy a fasizmus megoldás lehet, vagy maga a megoldás lenne e problémára. De elvetették azt az alternatívát is, amelyet a Szovjetunió, a szovjet rendszer, a kommunista mozgalom kínált.11 2 Olyan reformokat ajánlottak tehát, amelyektől a valóságos ellentétek enyhítését, a tényleges tömegelégedetlenség leszerelését remélték s egyben azt is, hogy e folyamat egésze megmarad a polgári demokrácia keretei között, irányítását pedig megtarthatja a polgárság (az alapvető nemzeti javak, a nagytőkét képviselő cégek, intézmények állami tulaj donbavétele; a nagyüzemek új fajta irányítása szakemberek és munkások bevonásával stb.).113 A Grand Orient de France „Szembefordulni a fasizmussal !" c. felhívása nemcsak politikai harcot sürgetett, hanem azoknak a gazdasági bajoknak az orvoslását is, amelyek a fasizmus győzelmében döntő szerepet játszottak.114 A francia páholyok tekintélyes része rendezett vitát 1926-ban a kapitalizmus válságáról és a lehetséges tennivalókról. E viták egységesen abban konkludáltak, hogy az ellentmondások megoldásának iránya csak a „collectivité" lehet, mint az egyéni (vagyoni, társadalmi, politikai) monopolhelyzet megszüntetésének a módja. A vita résztvevői úgy vélték, hogy a világ mindenképpen a „collectivité" felé halad, a probléma azonban az, meddig lehet és szabad elmenni e téren, hogy megőrizhessék „az egyén szabadságát".115 A francia polgári radikalizmus eszmevilága s a francia politika nyomja rá bélyegét arra a gondolatsorra, amely most már politikai-közéleti csoportokban, irányzatokban kereste az „osztály- és hatalmi önzés" reprezentánsait, ezzel a társadalmi ellentétek szítóit, s végső fokon a fasizmus útjának egyengetőit. A nagytőke mellett két további faktort állapítottak meg: a klerikalizmust és a militarizmust. Ezek szövetsége politikailag reakciót, konzervativizmust, végül fasizmust eredményez, — külpolitikailag pedig, erre még visszatérünk — , háborút.116 Az antiklerikális nemzetközi szabadkőműves mozgalomban nagy megütközést keltett és egyben ösztönzőleg is hatott XI. Pius pápa „Non abbiamo bisogno" kezdetű enciklikájának kitétele: „socialismo e massoneria, nemici Nostri".117 112 L'Acacia, 1923. 4. sz. nov. 198. s köv. 1. La Nationalisation industrialisée. A társadalmi nyugtalansággal foglalkozik: 1. sz. jún. Pour la Paix. 4. sz. nov. Aux heures troubles des consciences hautes. Teljesen azonosan foglal állást a magyar polgári ellenzék: L. Nagy Zsuzsa: A liberális ellenzéki pártok és az 1918 — 1919-es forradalmak hatása. Századok, 1969. 2 — 3. sz. 385 — 387. 1. L. Nagy : A fasizmus 213 — 214, 217, 220, 222 — 223. 1. 113 L'Acacia, 1923. 4. sz. nov. 198 — 203. 1. La nationalisation industrialisée. 114 L'Acacia, 1926. Melléklet a 30., jún-i számhoz. 1 — 2. 1. Face au Fascisme ! 115 L'Acacia, 1926. 32. sz. okt. 5 — 21. 1. Le capitalisme est-il viable? A magyar liberális ellenzék, hasonlóan, a kapitalizmus válságával magyarázta a fasizmus és a szélső jobboldal előretörését. Kívánta és helyeselte a szociális ellentétek csökkentését, de a „collectivité" gondolata idegen maradt a számára. L. Nagy : A liberális ellenzéki pártok 384—387. 1. L. Nagy : A fasizmus 213 — 214, 222 — 223. 1.' ' 110 L'Acacia, 1923. 1. és 2. sz. több cikke az Action Française-rôl és 1925. 21. sz. szept. Paix et Labor. 117 Esposito : i. m. 194. 1.
