Századok – 1973

Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: A Volksbund utolsó éve és a magyar nemzetiségpolitika (1944. március 19.–1945. április 4.) 25/I

26 TILKOVSZKY LORANT — A honvédség fennmarad, de nem magyar, hanem német, legrosszabb esetben német magyar vezetés alá helyezve; s nem egy kizárólagos magyar frontszakaszon, hanem a német egységek közé ékelve alkalmazandó. A német népcsoport a háttérben marad, mint az 1. és 2. esetben. 5. Ha a kormányzó arra kényszerül, hogy a németbax^^llenzék vezetőit, pl. Imrédyt bízza meg kormányalakítással: A birodalom német tanácsadókat állít be, akik tevékenysége azonban kívülről nem látható. A népcsoport aktivizáltatik, mint a 3. esetben. A magyar katonaság fennmarad, s úgy alkalmaztatik, mint a 4. esetben, de csak bizonyos ideig tartó szellemi átnevelés után. 6. Ha Magyarországot meg kell száhni. Német katonai közigazgatás vezetendő be, amely szerbiai mintára felhasznál egy úgynevezett magyar hivatalnokkormányt, és a megtisztított magyar közigazgatási apparátust. A magyar hadsereget fel kell oszlatni, s egy SS-toborzóakciót kell végrehajtani. - Valamennyi párt és egyesület feloszlatandó. A parlamentet be kell zárni; az ellenzéket koncentrációs táborba kell juttatni. A zsidókat ki kell telepíteni. A sajtót, rádiót egy kormánybiztosság révén kell irányítani. A német népcsoportot úgy kell aktivizálni, mint a Bánátban, illetve Dániában. Ezt a dokumentumot, amelyen keltezés és aláírás nem található, de tartalmából megítélhetően feltétlenül 1944. március 19-e előtt keletkezett, a VoMi-tól Rimann SS-alezredes (Obersturmbannführer) március 21-én, tehát Magyarország német megszállását követően küldte át Reichel tanácsosnak a Külügyi Hivatalba (Auswärtiges Amt), a következő kísérőlevéllel: „Mellékelten átküldők Önnek egy bajtárs kívánságára »Megoldási javaslatok«-at, amelyek a magyarországi német népcsoport vezetőségétől származnak, s épp ezért kérni szeretném Önt, hogy e tényt tartsa titokban." E kísérőlevél kétségtelennéteszi, honnan eredtek e javaslatok, amelyekhez nem kell különösebb kommentár. Nincs nyoma, és nem is valószínű, hogy a megoldási módozatok latolgatása során, s végül a megszállás elhatározásában ezek a Volksbundvezetőség részéről a VoMi-hoz eljuttatott javaslatok valamiféle meghatározó jelentőségű fontos szerepet játszottak volna; inkább annak bizonyságáról van szó, hogy a népcsoportvezetőség a maga részéről és a maga vonalán (VoMi) is hozzá kívánt járulni sajátos beállítottságát is tükröző véleményével, javaslataival azokhoz, amelyeket a hivatalos diplomácia vonalán Dietrich v. Jagow követ, a titkos diplomácia — Wilhelm Keppler különleges megbízatású külügyi államtitkárhoz kapcsolódó — vonalán Edmund Veesenmayer terjesztett Berlinbe, nem is szólva a német Biztonsági Szolgálat (Sicherheitsdienst: SD) jelentéseiről, és délkelet-európai osztálya vezetőjének, Wilhelm Höttlnek javaslatairól. Nem kívánjuk tehát túlbecsülni a „Megoldási javaslatok" jelentőségét, amelyet csak „egy bajtárs kívánságára" küldenek át a Külügyi Hivatalba, két nappal Magyarország megszállása után, mert valószínűleg Rimann valamelyik SS-bajtárs kollegája a VoMi-ban arra gondolt, ott hasznát