Századok – 1973
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A szabadkőműves mozgalom szerepe a két világháború között 329/II
336 L. NAGY ZSUZSA 1919 augusztusától a hivatalokban, közintézetekben, vállalatoknál felállított „keresztény-nemzeti" irányítású igazoló bizottságok eltávolították, jobb esetben alacsonyabb beosztásba helyezték a forradalmak támogatásában „bűnösnek" talált szabadkőműveseket is. A szélsőjobboldal e tisztogatás után sem szüntette meg a hajtóvadászatot az állami, közszolgálati beosztásban, tekintélyesebb közéleti posztokon álló szabadkőművesek után.2 4 A nehéz körülmények ellenére s a még rosszabbtól félve 1919. decemberében a Symbolikus Nagypáholy és a hozzátartozó páholyok 31 vezetője megbeszélést tartott. A tanácskozásnak csak résztvevőit ismerjük, tárgyát nem. Joggal feltételezhető azonban, hogy a csapások számbavételén túl a mozgalom további sorsával foglalkoztak.25 A szabadkőműves mozgalom elleni intézményes támadás 1920 tavaszán következett be. 1920. május 13-án a különítményes tisztek egy csoportja megjelent a Podmaniczky utcai páholyházban s azt Bakonyi Kálmán nagymester, nyugalmazott kúriai bíró tiltakozása ellenére lefoglalta, saját tulajdonának nyilvánította. A lakáshivatal minden további nélkül kiutalta számukra a palotát. Az új lakók még esztendők multán is méltánytalannak tartották, hogy bérleti díjat fizessenek. A páholyházba az Etelközi Szövetség (EKSz) és a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) költözött be.26 A „szegediek" Gömbös vezette csoportja egyfelől szubjektív és impulzív gyűlölettel kívánta teljes mértékben kiirtani, megsemmisíteni a szabadkőműveseket, másfelől viszont igyekezett átvenni a mozgalom „titokzatosságát", utánozni működésének formáit. Az EKSz, amely belügyminiszteri engedély nélkül működő, de a hatalom birtokosainak tekintélyes részét tömörítő, valóban titkos társaság volt, igen sok szabadkőműves elemet épített be öszszejöveteleinek, tagfelvételének rendjébe s felhasználta a páholyházban visszatartott felszereléseket, rituális tárgyakat.26 " Csak az után, amikor már a különítményes szélsőjobboldal ténylegesen birtokába vette az épületet, a vagyont, akkor került sor az 1550. számú 1920. május 18-i bizalmas belügyminiszteri rendelet kiadására. „Magyarország egész területén létező minden néven nevezendő szabadkőműves egyesületet (páholyt, intézményt, stb.) ezennel véglegesen feloszlatom, — mondja ebben Dömötör Mihály belügyminiszter — tekintet nélkül arra, hogy az illető alakulat kormányhatóságilag láttamozott alapszabályokkal bír-e, jelenleg mű-24 L. Nagy Zsuzsa : A budapesti liberális ellenzék 1919—1944. Bp., 1971. Értekezések a történeti tudományok köréből. Üj sorozat. 69. sz. 13—17, 21, 152 — 153. 1. OL К. 610. 5. köt. 122, 133 — 134. 1. 1945 után a Symbolikus Nagypáholy felkérte a páholyokat az ellenforradalom idején elszenvedett üldözések számbavételére (UMKL M. 626. 7. doboz. rendezetlen. A szegedi páholy titkárának 1948. szept. 6-i levele). Az ismert iratok között azonban a felmérésnek nem maradt nyoma. 25 OL P. 1083. 64. es. 37. tét. Az 1919. dec. 22-i értekezlet jelenléti íve. 26 Az 1922. jún. 16-ára összehívott nemzetgyűlés naplója (a továbbiakban Napló 1922 — 1927). 1. köt. 267-269. 1. Drózdy Győző 1922. júl. 5-én. 42. köt. 21. 1. Drózdy Győző 1926. ápr. 27-én. Páter Zadravecz titkos naplója. Szerk. és bevez. Borsányi György. Bp„ 1967. 97.1. Benedek : i. m. 563. 1. A szabadkőműves vagyon zöme a MOVE tulajdonába ment át, a rituális eszközök, felszerelések nagyobb részét azonban 1947-ig az Országos Levéltár őrizte. Fővárosi Levéltár (a továbbiakban Főv. Lvt.) Polgármesteri elnöki biz. 1918-17. UMKL M. 626. 1. doboz. A Nagypáholy Szövetsógtanácsának 1947. máj. 11-i ülése. A határban a halál kaszál . . . Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Szerk. Szabó Ágnes és Pamlényi Ervin. Bp., 1963. 188. s köv. 1. szintén foglalkozik a problémával.
