Századok – 1973
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A szabadkőműves mozgalom szerepe a két világháború között 329/II
A SZABADKŐMŰVES MOZGALOM SZEREPE 335 Romániában már távolról sem volt ilyen világos a helyzet. A regáti román szabadkó'műves páholyok a maguk irányítása alá kívánták vonni az erdélyi magyar illetve szász tagságú páholyokat, amelyeknek működését egyébként a román közigazgatási hatóságok minden módon nehezítették. Az erdélyi s a regáti területek közötti helyzet e tekintetben teljesen különbözött egymástól. Az ellentétek, amelyek az erdélyi és a regáti román páholyok között éveken át erőteljesek maradtak, szorosan összefüggtek a román állami törekvésekkel illetve az erdélyi páholyok ama igényével, hogy megtarthassák kapcsolataikat a magyarországi valamint a bécsi nagypáholyokkal. A magyar páholyok ragaszkodtak a páholyok magyar nyelvéhez is.22 A Közép- és Kelet-Európával foglalkozó szakirodalom mindenütt fellendülésről, aktív és növekvő taglétszámú mozgalomról tudósít.2 3 Gyökeresen más volt a helyzet Magyarországon, ahol a külső és belső tényezők egyaránt a mozgalmat gyengítették. A trianoni békeszerződés következtében az erős szlovákiai valamint erdélyi páholyok kikerültek a Symbolikus Nagypáholy irányítása alól, ami önmagában is gyengítette a mozgalmat, még ha a két háború között fontos szerepet játszottak is a magyarországi mozgalom történetében. Súlyos veszteséget okozott, hogy már a Tanácsköztársaság kikiáltásakor, majd az ellenforradalom győzelme után igen sokan emigrációba mentek azok közül, akik a polgári demokratikus forradalomban és annek előkészítésében szerepet játszottak, s egyben a szabadkőműves mozgalom erősségei voltak (Jászi Oszkár, Szende Pál stb.). Mindezt betetézte az a terror, amely az ellenforradalom hatalomátvételét kisérte, az a sokoldalú támadás, amelyet a szélsőjobboldal indított a szabadkőművesek ellen, az a kormányzati politika, amely a szabadságjogok gyakorlását minimálisra szorította vagy lehetetlenné tette. Az ellenforradalmi rendszer irtóhadjáratot folytatott minden olyan politikai, társadalmi szervezet, ideológiai irányzat ellen, amelyet bűnösnek nyilvánított a forradalmak előkészítésében, támogatásában, a történeti Magyarország felbomlásában. A támadás elsősorban a munkásmozgalmat, a kommunista mozgalmat sújtotta, de nem kímélte a liberális, demokratikus polgári szervezeteket, köztük a szabadkőműveseket sem. őket „szellemi felbujtóknak", mozgalmukat a zsidóság „titkos" szervezetének tekintették. A szegedi „keresztény-nemzeti" program zavarosságában is következetesen szállt szembe „a szabadkőműves, zsidó, liberális" „métellyel". A szélsőjobboldal ideológiájának — Magyarországon és világszerte — egyik alapeleme volt a szabadkőművesség elleni küzdelem. Ez, mint látni fogjuk, főleg a 30-as években, szinte hisztérikus támadássá fokozódott és arányaiban messze meghaladta a szabadkőműves mozgalom valóságos erejét és „veszélyességét". 22 Lásd: "Új Magyar Központi Levéltár (a továbbiakban ÜMKL) M. 626. 7. doboz, rendezetlen. Az Ä.M.I. levele Balaseának 1926. dec. 3. Gnéez Menyhért fímester 1928. júl. 13-i beszámolója a nagyváradi László király páholy 1919—1928 közötti tevékenységéről. L'Acacia 1926. Melléklet a 24., decemberi számhoz. 1. s köv. 1. Ez a „Revue mensuelle d'études et d'action maçonniques, sociales et philosophiques" 1923-ban induit, 1934-ben szűnt meg. A Chaîne d'Union elődjeként a nemzetközi szabadkőműves mozgalom legtekintélyesebb, iránytmutató kiadványa volt, behatóan foglalkozott közéleti problémákkal is. 23 La Chaîne d'Union 1938—1939. 2. sz. nov. 102—103. 1. Cahiers de la Grande Loge de France. Points de Vue. Nouvelle Série. 1968. 11 — 12. sz. 17. 1. Lásd még Vinatrel áttekintését az egyes országokról. 4*
