Századok – 1973
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A szabadkőműves mozgalom szerepe a két világháború között 329/II
A SZABADKŐMŰVES MOZGALOM S ZEH ЕРЕ 333 gok egy része soknak tartotta a politikumot a mozgalomban, bírálta annak baloldaliságát. Más oldalról, a munkásmozgalom oldaláról viszont éppen ellenkező aggályok merültek fel. A szabadkőművesség helyzete, megítélése gyökeresen megváltozott a XIX. század utolsó harmadában, amikor már a munkásmozgalom kibontakozott, megszerveződött a szociáldemokrata párt. A feszültségek, ellentétek a kezdeti együttműködés, személyi kapcsolatok ellenére is növekedtek, ahogyan Magyarországon erősödtek a társadalmi ellentétek, érlelődött a forradalom az első világháború végén. A szociáldemokrata pártok ez időben több országban elhatárolták magukat a szabadkőműves mozgalomtól. Magyarországon 1917 — 1918 fordulóján következett be a Szociáldemokrata Párt szakítása a szabadkőműves mozgalommal, amikor a pártvezetőség eltiltotta tagjait más szervezetekben való tevékenységtől, így a szabadkőműves páholyokban való részvételtől is.15 A szabadkőműves mozgalom ennek ellenére támogatta a polgári demokratikus forradalmat illetve annak első kormányát. A Szövetségtanács 1918. november 2-i üléséről kiadott körlevél megállapította, hogy a Károlyi-kormány „mindazoknak az eszméknek a megvalósítására törekszik, melyeket mi éveken át hirdettünk, melyekért harcoltunk. Testvéreink nagy számban foglalnak helyet a kormányban . . ." Novemberben helyeslőleg üdvözölték a köztársaság kikiáltását.1 6 A szabadkőműves mozgalom kiterjedt, aktív tevékenységének volt jele, hogy 1919 januárjában tisztújításra is sor került és korábbi terveiknek megfelelően egy új, az ifjúságnak szánt lapot is indítottak Új Világ címmel. Ennek első száma Purjesz Lajos, Barta Lajos, Benedek Marcell közreműködésével a Tanácsköztársaság kikiáltása után jelent meg.1 7 A szabadkőműves mozgalom, bár nem ritkán találunk soraiban arisztokratákat, királyokat, jellegében polgári mozgalom. A XIX XX. században a liberális, demokratikus polgári rétegekre támaszkodott elsősorban. Ez évtizedeken át a mozgalom erejének, progresszivitásának, de egyben gyengeségének is forrása volt. Akkor, amikor a tőkés világrend válsága új társadalmi erőket juttatott felszínre, elkerülhetetlenné vált, hogy a szabadkőműves mozgalom szembekerüljön a kommunista mozgalommal. Ez történt 1917 után Szovjet-Oroszországban, 1918 —1919 fordulóján Magyarországon. A mozgalom szembenállása a kommunizmussal 1917 után nemzetközi méretekben vált jellemzővé. 1918 —1919 fordulóján Magyarországon is elkerülhetetlenné válta szabadkőművesség szembefordulása a kommunista mozgalommal, majd a Tanácsköztársasággal. A proletárdiktatúra viszont, mint polgári szervezetét, nem tartotta kívánatosnak a nagypáholy működését és felfüggesztette azt.1 8 15 OL P. 1083. 35. os. több irat 1917 —1918-ból. Vinatrel : i. m. 125. 1. le Palatínus I. köt. 7, 8. 1. A szabadkőművesség, a munkásmozgalom s a korszak összefüggéseire lásd: Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar feltámadás. 2. jav. kiad. Wien, 1921. 17 OL P. 1083. 219. köt. 46. tót. Benedek: i. m. 307, 314. 1. 18 Patakyné : i. m. 29. 1. Vinatrel : i. m. 11. 1. Vinatrel kifejti, hogy Kun Béla intézkedése volt az első e vonatkozásban, Szovjet-Oroszországban csak 1922-ben tiltották be a páholyokat, a Komintern határozata alapján a többi kommunista párt is felszámolta kapcsolatait a szabadkőműves mozgalommal (122 — 123, 126 —127. 1.). Vinatrel, szemben a szélsőjobboldallal, amely a szabadkőműveseket a bolsevizmus szálláscsinálóinak tüntette fel, azt bizonyítja, hogy a szabadkőművesség és a kommunista mozgalom egymással ellentétes mozgalmak. 3 Századok 1973/2
