Századok – 1973

Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A szabadkőműves mozgalom szerepe a két világháború között 329/II

A SZABADKŐMŰVES MOZGALOM S ZEH ЕРЕ 331 A mozgalom vezetői, tagjai igen széles társadalmi rétegekből, igen különböző foglalkozási ágakból kerültek ki. A dualizmus idején nemcsak a szabadfoglalkozású értelmiségieket, ügyvédeket, az irodalom, a művészetek képviselőit találjuk közöttük nagy számban, hanem állami, közigazgatási alkalmazottakat is, a bírói kar tagjait, köztisztviselőket, a városi autonómiák, különösen a főváros embereit. Domináns szerepe azonban az értelmiségiművészi pályák képviselőinek, valamint az anyagilag független polgárság reprezentánsainak lett. Igen figyelemre méltó az is, hogy kezdettől fogva szoros személyi kapcsolat épült ki a munkásmozgalom, a szociáldemokrácia és a szabadkőműves mozgalom között.9 A szabadkőműves mozgalom soha nem tiltotta tagjainak politikai párthoz való csatlakozását, az aktív politikában való részvételt, amennyiben az nem ellenkezett a szabadkőművesség alapeszméivel és fő törekvéseivel. Ennek megfelelően a magyar szabadkőművesek zöme a Jászi vezette Polgári Radikális Pártban, Vázsonyi Vilmos Demokrata Pártjában illetve a Szociáldemokrata Pártban tömörült. A liberális, demokratikus, radikális beállítottságú polgári rétegek természetszerűleg a fővárosban voltak nagyobb számban, s így itt a szabadkőművesek jelentősége is kiemelkedő volt. Olyan helyzet alakult ki Magyarországon az első világháború előtt, amelyben a szabadkőművesség valamint a dualista rendszer polgári ellenzéke (a liberálisoktól egészen a polgári radikálisokig) mintegy szinonim fogalmakká lettek, mert célkitűzéseik egybeestek, a különböző szervezetek tagságának azonossága pedig a kortársak előtt is nyilvánvaló volt. A szabadkőműves mozgalom általános elvei és törekvései, párosulva a magyarországi sajátos helyzettel, a polgárság összetételével, szükségszerűen eredményezték, hogy a zsidóság a hazai mozgalomban is igen tekintélyes szerepet játszott, számbelileg jelentős volt. A klerikális, konzervatív, nacionalista, később népies illetve különböző faji nézeteket valló pártok és szervezetek Magyarországon és külföldön mindig ellenségesen álltak szemben a szabadkőművességgel. Mindebből természetszerűleg következett, hogy noha a magyarországi mozgalom hasonlóan a nemzetközihez — magát politikamentesnek deklarálta és a napi politikában párt formájában nem vett részt, gyakorlatilag mégis a leghatározottabban támogatott minden olyan törekvést, amely a polgári progressziót, a polgári liberális, polgári demokratikus átalakulást szolgálta. A Symbolikus Nagypáholy egyértelműen állást foglalt az általános, egyenlő, titkos, községenkénti választójog mellett; a Demokrácia páholy anyagilag is támogatta a Választójogi Ligát. A politikai szabadságjogok kiterjesztése, a munkanélküliség elleni küzdelem, a tanítóság szociális, kulturális követeléseinek támogatása, a polgári házasságkötés és anyakönyvezés bevezetése, ingyenes népoktatás, a kötelező vallásoktatás megszüntetése — ezek voltak a szabadkőműves mozgalom legfőbb közéleti programpontjai a XX. század elején.10 József, Velinszky László, Weiss Leó, Wekerle Sándor, Zwaek Ákos. Lásd: OL P. 1083. 219. köt. 46. tét. Nyomtatásban: A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy főhatósága alatt dolgozó szabadkőműves páholyok tagjainak névsora. Hivatalos Kiadás. Bp., 1920. 9 Lásd a Nagypáholy Szövetségtanáesának jegyzőkönyveit, pl. 1914. ápr. 16. OL P. 1083. 10

OL P. 1083. 35. es. Uo. 1. es. 1. tót. ós 31. köt. Benedek Marcell elmondja, hogy az egyes páholyok jelentős anyagi áldozatot is hoztak például a tanítóság, a tanárok helyzetének felmérésére és javítására, a választójogi propagandára stb. Benedek Marcell :: Naplómat olvasom. Bp., 1965. 255, 307. 1.