Századok – 1973
Tanulmányok - Szabolcs Ottó lásd Berend T. Iván - Székely György: Németország változásai Cranach életútján 303/II
NÉMETORSZÁG VÁLTOZÁSAI CRANACH ÉLETÚTJÁN 323 ábrázolja, a számos változatban megfestett, de fametszetben is kidolgozott „Páris ítélete" képeken. A katonai ellenállóképességét Cranach évtizedeiben elvesztő lovagvár szintén a legenda és az antik monda tájainak alkotóelemévé vált, akár Szent Györgynek, akár Párisnak állított hátteret.4 6 A szerepüket mint a katonai felkészülés alkalmait elvesztő, de reprezentációként még a városi lakosságot is ámulatba ejtő lovagi tornák nem voltak idegenek Cranach témaválasztásától. 1506. évi tornaábrázolásán a földporondon öklelő számos lovagpárt a gerendanégyszögön kívül a kövezeten álló polgárnép és az ablakokból, díszes erkélyekről letekintő jobb módúak, sőt feudális előkelőségek bámulják meg. Az őseikkel dicsekvő és tornában részvételre csak ezzel jogosult lovagok ime egy piactéren és nem a csatamezőn szerepelnek. Egy 1508. évi wittenbergi torna latin verses feldolgozásra ihlette Georgius Sibutus Daripinus ottani költőt és a következő évben elkészült három fametszetre Cranachot. Öklelő és vívó csoportok, az oroszlánt lefogó Sámson-kép körül felvonulók itt is a város valóságos környezetébe kerülnek: az ablakokban polgári, a díszemelvényen feudális nézők gyönyörködnek. Ha pedig az volt a megrendelés, Cranach műhelye készített tornatakarókat, zászlókat, címereket is. Az ő művészetében tehát a lovagság csillogó fénnyel, de hangsúlyozottan a múltba is utalva, vagy a Páris-képeken némi gúnnyal övezve tűnik le, nemcsak „egy ünnepélyes súlyos hangulatú ének a halódó lovagságról" árad felénk, mint Szent Györgye alapján Worringer megfogalmazta.4 7 De még jobban aláhúzza a lovagság mintegy irreálissá váló voltát hangsúlyozó művének jelentését, hogy Cranach korán (1510 előtt) kezdi ábrázolni a Landsknechtet — a lovagot kiszorító katonai típust. „Landsknecht és fiatal hölgy" témájú öszszetartozó fametszetei után a „Dávid és Abigél" fametszete és az 1520/1530-as évek számos műve is Landsknechtként (ill. polgárnőként) ábrázolja hőseit.48 Ha azonban a valóságban is odalépett súlyban és a fejedelmek politikai szempontjaiban a lovagság-tartományi nemesség mellé a polgárság, mindez a parasztság számlájára történt. Valóban nem lehet véletlen, hogy a német mezőgazdasági irodalom legrégibb emlékei között bukkan fel a XVI. századi szász választófejedelemségben több kéziratban a majorsági intézőnek adott instrukciók összefoglalása, és az ottani tartományi adó városi ós paraszti teherviselése mellett a lovagság is csak akkor volt mentes, „ha javait lovaival szolgálta 46 Fenyő I. : i. m. 4 — 5. I.; Id. Lucas Cranach : Krisztus megfeszítése, Bécs, Kunsthistorisches Museum, Inv. Nr. 6905; К. Schütz: i. m. 17, 20-21. 1. és 3, 6. tábla; P. ff. Feist: Das Erbe Lucas Cranachs d. Ä. 3—4. 1.; Id. L. Cranach: Alexandriai Szent Katalin eljegyzése. Bp., Szépművészeti Múzeum; Id. L. Cranach: Szent György, vázlat, Bp., Szépművészeti Múzeum; C. Glaser: i. m. 52, 54, 55. 1.; Kunst der Reformationszeit 8. 1.; W. Worringer : i. m. 88, 109. 1.; Id. L. Cranach műhelye: Szt. György, Bécs, Kunsthistorisches Museum, Inv. Nr. 5700; O. Henne am Rhyn : i. m. II. köt. 28. 1.; H. Lilienjein : i. m. 27, 94, 107, 108. képes tábla; G. Rudloff-Hille : L. Cranach d. Ä. 29. 1.; ff. Lüdecke : Kunst im Bezug auf den Menschen 232. 1.; Kacziány G. : i. m. 20. 1., 102. fekete-fehér tábla; L. Cranach d. Ä. : Zeichnungen 20, 45. 1.; Id. L. Cranach: Paris ítélete, Gotha, Schlossmuseum. 47 J. Jahn : L. Cranach als Graphiker 23, 29 — 30.1. és 20, 28, 30, 31. tábla; IF. Worringer : i. m. 18, 88. 1. 48 J. Jahn: Lucas Cranach als Graphiker 19. 1. és 7. tábla; С. Glaser: i. m. 38. 1.; W. Worringer : i. m. 49. 1.; L. Cranach d. A. : Zeichnungen 21, 46. 1.; alabárdos katonákra Id. L. Cranach : Krisztus elfogatása, Bécs, Kunsthistorisches Museum, Inv. Nr. 860; К. Schütz : i. m. 26.1., 19, 24. tábla; Landsknechtekre Id.L. Cranach : Krisztus kereszthordása, Bécs, Kunsthistorisches Museum, Inv. Nr. 6355; O. Thulin: Cranach-Altäro der Reformation 49. 1.
