Századok – 1973

Tanulmányok - Szabolcs Ottó lásd Berend T. Iván - Székely György: Németország változásai Cranach életútján 303/II

320 SZÉKELY GYÖltGY wittenbergi Heiligtumsbuch címlapján.42

Majd önállóan tűnik fel Állhatatos János (1525 -32), mint a reformáció aktív előmozdítója, az evangélikus tartományi egyházat bevezető fejedelem, a protestáns fejedelmi és városi szövetség szervezője (Schmalkalden, 1531), Cranach képein. Alatta az 1529. évi vizitáció zárta le a reformáció bevezetését az Ernő-ág birtokain. Eddig minden sikerrel haladt vagy kecsegtetett. De Állhatatos János uralma rövid volt,43 s János Frigyes következett. Már 1506-ban fametszeten, s talán a Katalinoltáron is ábrázolja már a kis gyermeket Cranach, hogy majd mind vőlegényt és menyasszonyát, Cleve-i Sibylle-t egy-egy szép festményen örökítse meg (1526). Esztendők múltán a szász hercegnők Sibylle, Emília és Szidónia kaptak színpompás, díszes portrét Cranach ecsetjéről. A fényt azonban árnyak váltották fel. János Frigyes 1541-től hatalmi és birtokviszályba keveredett az Albert-ághoz tartozó unokatestvérével, Móriccal (viszály Würzen területért). 1542-ben erőltette a káptalan ellenkezése mellett az evangélikus püspököt Naumburgra, de az elmozdított katolikus püspök nem adta fel a küzdelmet. Az év nyarán János Frigyes és hesseni szövetségese elűzték Henrik Braunschweig-wolfenbütteli herceget, a katolikus egyház védelmezőjét, aki 1545-ben hasztalan igyekezett országát visszafoglalni. (Wolfenbüttel ostromát is megfestette Cranach fejedelme megbízásából.) Az ellentétek így éleződtek, s amikor a szász és hesseni fejedelmek egyesültek a délnémet protestáns rendek seregével, a császár a braunschweigi támadás és egyebek miatt a két protestáns fejedelemre birodalmi átkot mondott ki. A fővárosban, Wittenbergben a városi templom tornyaira 1546-ban ágyúkat helyeztek, 1547-ben azonban felállították a nagy szárnyasoltárt, a hagyomány szerint a mühlbergi csata napján. Ez Cranach egyik főműve és mint városvezetőnek is hatalmi tetőpontja. Á csatát azonban János Frigyes elvesztette a spanyol csapatokkal fellépő V. Károly császárral szemben, a választófejedelmi méltóság átszállt az Albert-ágra, János Frigyes pedig — aki hívei szerint az igaz vallásért (pro dogmate vero) tette kockára életét — fogságba esett, ami tartósnak bizonyult (1547 — 1552). A Cranach képein annyira merengő arcú fejedelem a döntő pillanatban valóban nem bizonyult eléggé tetterősnek. A sokkal kitartóbb V. Károly, akit Cranach 1533-ban lefestett minden idealizálás nélkül, győzött és haditábort ütött Wittenberg előtt. Ide rendelte Cranachot, aki nem menekült el a vereség után, 42 W. Andreas: i. m. 612. 1.; Walter Goetz — stb.: Das Zeitalter der Gotik und Renaissanee 1250-1500. (Berlin, 1932) 621. 1.; O. Thulin: Die Wittenberger Lutherstätten 4. 1.; O. Thulin (hrsg. von): Reformation in Buropa 62.1.; J. Mathesius—usw.: i. m. 322. 1.; Sibylle Harksen : Die Schlosskirche zu Wittenberg (Berlin—Leipzig, 1966) 10, 29. 1.; id. L. Cranach műhelye: Bölcs Frigyeg képmása, Gotha, Schlossmuseum; К. Schütz: i. m. 15 — 16, 20, 48. 1.; Deutsche Geschichte Band 1. Von den Anfängen bis 1789 (Berlin, 1965) 506. 1. (Max Steinmetz szerzői része); Daten zur Cranach-Biographie 10. 1.; G. Brendler : Cranach Lucas d. Ä. (Biographisches Lexikon zur Deutschen Geschichte Von. den Anfängen bis 1917 Berlin, 1967) 85. 1.; I. Schulze: i. m. 26.1.; Fenyői. : i. m. 5 —6. 1.; Walther Scheidig: Urkunden zu Cranachs Leben und Schaffen (in: Lucas Cranach der Ältere. Der Künstler und seine Zeit. Berlin, 1953) 156. 1.; Johannes Jahn : Cranach (Bp. 1968) 10, 13. 1. és 26. képes tábla; G. Rudloff-Hille : L. Cranach d. Ä. Katharinen-Altar 4, 13 — 15. 1.; P. Descargues : i. m. 6 — 7. 1.; J. Jahn: L. Cranach als Graphiker 27. 1.; O. Thulin : Cranach-Altäre der Reformation 7.1.; L. von Muralt — stb.: i. m. 223.1. vö. Albert Sleumer : Kirchenlateinisches Wörterbuch. (Limburg a. d. Lahn, 1926) 95, 215, 502. 1.; G. Rudloff-Hille: L. Cranach d. Ä. 19. 1. 43 K. Schütz : i. m. 49.1.; H. Boehmer : i. m. 251. 1.; J. Mathesius usw.: i. m. 323. 1.; Kunst der Reformationszeit. 7. 1.; Karlheinz Blaschke : Bevölkerungsgeschichte von Sachsen bis zur industriellen Revolution (Weimar, 1967) 217. 1.; Deutsche Geschichte in Daten 207. 1.