Századok – 1973

Tanulmányok - Szabolcs Ottó lásd Berend T. Iván - Székely György: Németország változásai Cranach életútján 303/II

308 SZÉKELY GYÖltGY szólhatunk róla mint renaissance művészről. A társadalmi fejlődést jórészt elrekesztő feudális győzelem (1525), majd a reformációt is létében fenyegető császári támadás elmélyítette Cranach művészetének ilyen vonásait: világi témák, világiasan kidolgozott egyházi témák, a már vázolt realista arcképek és a figyelmünkre leginkább érdemes biblikus és antikizáló szimbolika tartoznak ide. A mai műveltségünk mellett elvontnak és a társadalmi harcoktól elvonultnak vélhető műalkotások az akkori ember számára aktuális és félreérthetetlen mondanivalót közvetítettek és a festményeket a grafika modern eszközei, a metszetek, könyvkötésen elhelyezett ábrázolások, újságlapok még tovább vihették a nagypolgári és patrícius ízléstől távolabb álló néptömegek igényeinek és befogadóképességének megfelelően. Cranach mint művész és műhelytulajdonos alaposan kivette részét ezekből a lehetőségekből és társadalmi feladatokból.14

Maga is, a műve lényegét még népszerűbb formákban terjesztők is polgári helytállásra hívtak a hősnők alakjának felidézésével, akiket a nehéz korszakban élő és már-már megtörni látszó városi erők elé például állíthattak. így kerül Lucas Cranach ecsetjére 1515-től ismételten Judit alakja: 1530 köré esnek „Judit Holofernes asztalánál", „Judit megöli Holofernest", „Judit Holofernes fejével". Az események áthelyeződnek a maga korára, a katonai tábor fehér asztalánál egykorú német úri és hölgyviselet, komorna, alabárdos, lándzsás Landsknechtek ezt éppúgy félreérthetetlenné tették, miként a hölgy renaissance öltözete, kalpagja, nagy nyaklánca, gyűrűit rejtő kesztyűje, a nagy kétélű kard. Az ótestamentum egyik apokrif könyvében szereplő zsidó hősnő azonban hangsúlyozottan városát védte. Ennek korabeli értelmezését, amit Cranach képeiből is kiéreztek, Hans Sachs egyik drámája teszi világossá, amiben a hősnő szolgálója mondja ki, hogy a zsarnok testén kell bosszút állni az emberekkel szembeni kíméletlenségért, városok elfoglalásáért és rombolásáért, gyilkolásért, meggyalázásért és nyomorba döntésért, amit mind zsarnoki kezével okozott. Amikor pedig Judit előjön a meztelen karddal és a levágott fővel, ő is szolgálójához fordul, közölve a zsarnok megölését, megjelölve a visszautat a városfalhoz, hogy a polgároknak megvigyék az örömhírt (Die Judith, 1551.).15 Ebbe a gondolatkörbe esik egy 1566-ból való német könyvkötés, amely Jáhel zsidó hősnő (Jael) és Sisera kánaáni hadvezér (Sciscera) történetét 14 Alfr. H. Loebl : Der Síeg des Fürstenrechtes — auch auf dem Gebiete der Finanzen — vor dem Dreißigjährigen Kriege (München—Leipzig, 1916) 5. 1.; G. v. Below: Bürgerschaften und Fürsten (Historische Zeitschrift 102. Bd. = 3. Folge 6. Bd.) 536, 539. 1.; Hans Mottek : Wirtschaftsgeschichte Deutschlands. Ein Grundriss Band I. ^Berlin, 1959) 318. 1.; Wilhelm Worringer : Lukas Cranach (München—Leipzig, 1908) 128. l.y Molnár Albert—Németh Lajos—Voit Pál: Művészettörténeti ABC (Bp„ 1961) 306. 1.; Fenyő I. : i. m. 6 — 7, 10 —11.1.; Gerhard Winkler : Revolutionäre Grafik von der Dürerzeit bis heute (Bildende Kunst, Heft 5. 1971) 256. 1.; Wolfgang Hütt : Verhältnis und Beitrag Albrecht Dürers zur Kunst der Reformationszeit (uo.) 235. 1. 16

Lucas Cranach der Altere: Zeichnungen (Hrsg, von Werner Schade. Leipzig, 1972) 22, 38 — 39, 46. 1.; Gotha, Schlossmuseum; H. Lilien fein: i. m. 116. képes tábla; Kacziány Géza: A női szépség a festőművészetben (Bp., é. n. [1913] 101. sz. fekete-fehér tábla; Bécs, Kunsthistorisches Museum Inv. Nr. 858 és Nr. 3574; К. Schütz : i. m. 23 — 24, 28 — 29. 1. és 12., 13. tábla; Hans Sachsens Dramen (Leipzig, 1924) 190-191, 353. 1. — Judit ellenképe Salome volt, sok esetben Cranach Judit-képei elemeinek felhasználásával, Cranach, műhelye és Joseph Heintz d. A. feldolgozásaiban: Bécs, Kunsthistorisches Museum, Inv. Nr. 3567 és Nr. 862; Budapest, Szépművészeti Múzeum; Wilanów, Kastélymúzeum; K. Schütz: i. m. 24 — 25, 27 — 28. 1. és 17. tábla, Heinz Ladendorf : Cranach und der Humanismus (Heinz Lüdecke [hrsg. von]: Lucas Cranach der Ältere. Der Künstler und seine Zeit, Berlin, 1953) 92.1.